Bajza József.
Bajza József.
Bajza József. A reform korszak irodalmának egyik vezető alakja. Született 1804. január 31-én, Szücsiben, ág. ev. vallású nemes szülőktől, 1828-ban ügyvéd lett, de semmi kedvet sem érzett e pályához, 1829-ben Pesten telepedett meg, hogy egészen az irodalomnak éljen. Itt Kisfaludy Károly, Toldy Ferencz, Vörösmarty Mihály – a ki később sógora is lett – társaságában az irodalmi élet vezére lett. Két ízben is volt a Nemzeti Színház igazgatója, 1848-ban pedig Kossuth Hírlap-ját szerkesztette, a miért is a szabadságharcz leverése után bujdosnia kellett. A sok hányatás, a hazafibánat s a reménytelenség megzavarták lelke épségét, s így halt meg több évi kínos szenvedés után 1858 márczius 3-án Pesten. Irodalmunk történetében Bajza, mint kritikus, dramaturg és költő, előkelő helyet vívott ki. Kölcsey fájó kritikái után senki sem merte a biráló ostort a felburjánzott 363nyegleség és hivatlanság ellen úgy suhogtatni, mint ő. Az epigramma theoriája cz. széptani dolgozata volt kezdete kritikai működésének. E dolgozat nyomán megindult tollharcz csak előgyakorlat volt neki. De az íróvilág a Szentmiklóssy Alajosnak szóló válaszból – Szükséges felelet egy hivatlannak szükségtelen észrevételeire – megismerte benne Kölcsey méltó utódját. A híres Lexikon-pör alkalmával a Döbrenteit védő Dessewffy József grófnak szemébe vágja. „Megtanultam a társasági élet viszonyait tisztelni; de e kötelékek csak a polgári élet határáig nyulnak s ott, hol az írói respublica kezdődik, hol a tudományok országába lépünk… nem érdem, nem születés, nem hivatal többé, egyedül okok, egyedül ész adnak elsőséget.” 1830-ban megindítja a Kritikai Lapok-at s ennek hasábjain szembeszáll még az irodalom nesztorával, Kazinczyval is, a miért Pyrker László egri érsek németül írt époszát, a Szent Hajdan Gyöngyeit lefordította. A Kritikai Lapok utóda az Athenaeum melléklapja, a Figyelmező lett s lassankint elfárad Bajza sujtoló keze is és más téren szerez, nem keserűségek árán, érdemeket. Mint drámabíráló, megalapítja Vörösmartyval együtt az Athenaeum színi kritikáit. Sürgeti a színészek szakszerű kiképzését, útmutatást ád az újabb drámaíróknak, hogy elég volt már a hazafiaskodásból: cselekvényt, bonyodalmat hozzanak színpadra, s örömmel üdvözli a népszínmű első szárnypróbálgatását: Szigligeti Szökött katoná-ját. Mint költőt, Vörösmarty patétikus lirájával szemben, a csöndes elmélyedés, szelíd érzékenység jellemzik. A Nyugasztaló, Ébresztő, Fohászkodás cz. dalaival megalapítója lett az ú. n. almanach-lírának, melyet ép e csöndes reflexió, külső csín, szabatos verselés jellemez. A népies nemzeti költészet fölkelő napja mihamar elhomályosítja ez irányt. Szerkesztői és bírálói gondjai között Bajza történelmi tanulmányokkal is foglalkozott, e nemű kisebb monografiái – Coriolán, Gróf Koháry István, a Telekiek – és Világtörténelmének elkészült első része: a Hajdankor, méltó helyen állanak magyar nyelvű történetírásunk kezdetén. Tiszta fejjel, tiszta szívvel képviselte a magyar irodalom öntudatosságát és lelkiismeretét, mondja róla Négyesy L. Ehhez megvolt benne a föltétlen bátorság, határozottság és becsületesség. A jellemet, az akaraterőt irodalmi erénynyé tette. Mint tudós vagy művész nem a legnagyobbak közül való, de mint eszmék terjesztője, a közvélemény nevelője, irányzója, igen kiváló. Munkája beleolvadt annak a kornak a történetébe, melynek nagy alakjai között ott látjuk őt is Kisfaludy Károly, Vörösmarty, Széchenyi és Kossuth oldalán.
