Nemzeti szinészek.
Nemzeti szinészek.
A világi színpad első nyomai csak a XVIII. század utolsó tizedeiben jelentkeznek. A városi levéltárnak a színészetre vonatkozó legelső adata 1788-ból való. Innen kezdve két évtizeden át gyakran találunk nyomokat, de ezek a német színészet nyomai. 1788. április 26-án tárgyalta „Érsek Eger Városának nemes tanátsa” Berndt Fülöp, akkor Aradon működő színigazgató kérelmét, a ki német nyelvű színielőadások tartására kér engedélyt. A tanács nem teljesítette a kérést, mert – szerinte – Egerben nincs erre elég közönség, de 417meg hely sincs. Az is aggaszthatta a tanácsot, hogy a színtársulat tagjaira vonatkozóan nem kapott erkölcsi bizonyítványt.
Ugyancsak ez a Berndt (néhol Berendt, másutt Bernd) Fülöp kopogtat kérelemmel a következő, 1789. évben és május 6-tól július 22-ig tartózkodik Egerben. Előadásait a cs. és kir. nevelőintézetben (in dem k. u. k. Erzeihungshause) tartja. Itt tartózkodásának utolsó napján bizonyítványt is ad nekik a városi hatóság arról, hogy „mindig szolídan, becsületesen és ajánlásra méltó módon” (immer ruhig, ehrlich und recommendationswürdig) viselkedtek. Pünkösd három napján a május 29-én tartott tanácsülés, a szentségtételre való tekintettel, betiltotta az előadást, kijelentvén, hogy, ha mégis meg akarnák tartani, az előadást megakadályozza és megvonja tőlük az engedélyt. Ugyanaz a tanácsvégzés kötelezi a színigazgatót arra, hogy a taksát pontosan fizesse be és a szegények javára is tartson előadást.
Valószínű, hogy az egri közönség eléggé támogatta a színházat, mert a színigazgató, a ki minden színlap alá odanyomatta az illető darab rövid meséjét és esetleg erkölcsi tanulságát, „még 1813-ban is Egerben alegált.” Berndnek ez az utolsó nyoma Egerben; de ugyanez időtájt utolsó nyomaira akadunk a német színészetnek is. Utána még csak Gusch Adolf társulata tartózkodott Egerben az 1812–16. években, de evvel be is fejezi itteni vendégszereplését a német múzsa, a melynek apostolai közül egyébként kísérleteznek engedély-nyerhetésért 1806-ban: Hosszmann József, azután Schautroch György Klagenfurtból és Völker József. A tanács egyiknek sem adott engedélyt, mert szerinte „…nem tanátsos, hogy színigazgató jőjjön a városba, mert vállalkozása kudarczot vallana…”
