Magyar társulat.
Magyar társulat.
Kelemen László az első, a ki felsőbb engedélyt nyer magyar színtársulat szervezésére s a ki azt a hármas feladatot vállalta magára, hogy magyar színházat, magyar műsort teremt és ezekhez közönséget szoktat. Nagyon sok küzdelme volt Pest német színészeivel, és el kellett hagynia a fővárost. Társulatát azonban együtt tartotta s megfordult vele a Tiszamenti nagyobb városokban is. Eger város tanácsához 1800 április 15-én fordult Kelemen László a következő kérvénynyel:
„Privilegiált Nemes Tanáts!
Minek utánna a Magyar Országi N. Játtzó Társaság, már Tíz Esztendők alatt, különbféle viszontagságai közben, első Eredeti Hellyétől, nevezetesen N. Sz. Kir. Pest Várossától távol esvén, ismét újabb lábra állott és a múlt ősztül fogva T. N. Bihar Vármegyében Nagy-Váradon Játékjait a N. Hazafiaknak tellyes meg elégedésekre elő adni igyekezett, igyekezetének jeleit, más Ns. Vármegyékben is kívánván elő mutatni, hogy annyival inkább e Ns. Hazának közönséges Pártfogását és elő segéllését meg érdemelhesse, és ennél fogva, a Felségtől a F. K. Helytartó Tanátstól nyert engedelme mellett, Honnyunkbéli Ts. Ns. Vármegyékben óhajtások szerént, ezen Ns. Institutumot újonnan Lábra állíthassa; ugyanazért alázatosan kérem a Ns. Tanátsot méltóztasson engemet tudosítani és egyszersmind bizonyossá tenni arról: ha Ns. Városnak vagyon-é ollyas Színnye, a melyben Nyáron által a Theatrumra készült Játékokat elő adni lehessen, vagy pedig, ollyas Helyet a Titt Földes Uraságtól Nmz Játtzó Társaságunk számára kegyes közbenvetése által nyerhet-é? Hogyha a Ns. Tanáts vele született Hazafiúságából és Nemzetéhez vonszó igaz szeretetéből, Nemz. J. Társaságunkat kebelébe béfogadni tsak kevés ideig is méltóztatik, ne terheltessen engemet volta képpen bizonyossá tenni, hogy a sokszor említett Nemz. J. Társaságot az ide sub ˙/. rekesztett Kegyelmes Királyi Engedelem mellett, annak idejében t. i. még a most bé következő nyári Hónapokban oda által szállítván, a Ns. Városnak, és az ottan meg forduló Ns. Publicumnak mulattságára és Gyönyörködtetésére Nmz. J. Társaságunk Erköltsi Játékjait elő adhassa, a midőn óhajtott válaszszát el várnám. Nmz. J. Társaságunkat és magamat további Hazafiúi Szeretetében ajánlanám, vagyok és maradok a Ns. Tanátsnak.
Nagyvárad, 15a Ápr. 1800.
Kész köteles szolgája
Kelemen László,
a Magyar Hazai N. J. Társaság
Proprietarius Kormányzója.
P. S. Minthogy Társaságunk mostantól fogva utra indul, méltóztasson a Ns. Tanáts válaszszát Nagy Váradra Ts. Miller Jakabb Urnak, mint a Fs. K. Helytartó tanáts által e végre rendeltetett Könyvek Censorának, Ts. Ns. Bihar Vármegye Assessorának titulálni, a ki engemet azonnal tudósítani fog.
Eger város protocollumában erre vonatkozólag úgy döntött a tanács, „hogy itten ollyatén alkalmatosság, mellyben azon Nemes Társaság Játékjait elő adhatná tetszése szerint, nintsen.” A Peti színjátszó Társaság 1815-ben kénytelen lévén odahagyni székhelyét, egy töredéke Pest vármegye kísérő és ajánló levelével Miskolczra ment és csaknem másfél évig állandóan ott volt „kivévén azokat a nehány Heteket, mellyeket az ő jó hírnevének nem kevés öregbítésével 418Egerben és Kassán eltöltött.” Miskolczra utaztában, 1815 június 22-én kezdette meg játékait Egerben „Ki-ki a saját háza előtt söpörjön” cz. vígjátékkal. Legelőször ezen a napon hallott Eger közönsége színpadról magyar szót. E társulat igazgatója Nagy János volt.
E Nemzeti Theatrumbéli Társaságnak Tettes Nemes Borsod Vármegye által kineveztetett Directorai (Szrógh Sámuel táblabíró, Miskolczi György generális perceptor és Erős József szolgabíró) 1816 novemberében kérvényt küldtek Eger város főbírájához, melyben támogatásért folyamodnak a Miskolczon felállítandó „Játékszínecskéhez.” A terv az volt, hogy a színtársulatot „Miskolcz Városában, úgy mint közép- (Centrális) helyben, megfészkeltetik és onnan, meghatározandó időszakokban a Kerületbéli több, azt kívánandó Nemes Városokba is járogatni fognak…” A miskolczi szinikerület felállítására vonatkozó tervet azonban Eger nem méltányolta, mert pár nap mulva – e kérvény tárgyalásával kapcsolatban – ezt iktatja jegyzőkönyvébe: „illyetén tárgyra nézve a Tanáts a publica Cassára nézve nem disponálhat.” Mindamellett úgy látszik, hogy a társulat és Eger között megmaradt a jó viszony, mert ezután is többször átjöttek Miskolczról. Egerből keltezve, 1819 június 30-án nyomtatott kérvényeket is küldenek a vármegyékhez, hogy sanyarú helyzetökben segítséget nyerjenek. A kérvény aláírói – Murányiné szül. Lefévre Terézia, Murányi Zsigmond, Benke József, Nagy János, Déry István, Déryné szül. Széppataki Róza, Kőszeghy Alajos stb. stb.
Ide törekedett még 1836 telére Lange Gottfried Lőcséről, kinek énekes és ballet-társulata volt és a legjobb bizonyítványokkal rendelkezett. De mert német volt, nem kellett.
Általában nemcsak a XIX. század első negyedében, hanem a második negyedszázad alatt is szomorú volt a „diátristák” élete. Szigligeti szerint „úgy mint az akkori magyar színészet általában – alkalmi volt az életük.” A színjátszó társaságok folytonosan vándorolnak. Eger és Gyöngyös legtöbbnyire a miskolczi társulatnak adott szállást, évenkint két ízben, összesen 8–10 hétig, illetőleg Gyöngyös 5–6 hétig. Igy többször járt Hevesben (1815–19) a Murányi Zsigmond és Benke József társasága, a Kulcsáré, a Balla Károlyé a harminczas, és Nagy Jánosé a negyvenes években.
