Vahot Imre.
Vahot Imre.
Vahot Imre, az előbbinek testvéröcscse. 1820-ban szül. Gyöngyösön. Míg Sándor inkább a lirai költészet terén vált ki, Imre a drámaírás és lapszerkesztés mezein működött. Tanulmányait bátyjával együtt végezte, de ő is hamar abbahagyta a jogtudományt. Már 1837-ben föltünnek szépirod. dolgozatai a Rajzolatokban. 1848-ban Pestre ment s teljesen az irodalomnak élt. Első színműve a Zách nemzetség cz. történeti tragédia, melyet azonban a czenzura nem engedett 407színre. Az Athenaeumon, Figyelmezőn s Regélőn kívül, melyeknek szépirodalmi dolgozatokat küldött, belső munkatársa volt Kossuth Lajos Pesti Hírlapjának, hol mint vérbeli újságíró, az újdonság és művészet rovatokat vezette. 1844-től kezdve mind gyakrabban szerepel neve a színlapokon. Első vígjátékát Országgyűlési szállás czímen a pozsonyi országgyűlés alatt írta, a honnan a Pesti Hírlap számára a pozsonyi leveleket küldte. Ugyanekkor adta ki (1843) az első Országgyűlési almanachot. Színdarabjai: Még egy tisztújítás. – Farsangi iskola. – Költő és király. – Vén csapodár. – Éljen a honi! – Kézműves. – Bányarém. – Öreg és fiatal orvos. – Budavár ostroma. – Mind a Nemzeti Színház műsorát gazdagította. – 1844-ben Erdélyi Jánostól átvette a Pesti Divatlap szerkesztését. E lap körül össze tudta gyűjteni a fiatalabb írókat – a tízek társaságát – s szépirodalmi lapjaink közül az övé volt a legtekintélyesebb: Petőfi, Tompa, Jókai, Kerényi stb. dolgoztak bele. Ő adott lapjánál Petőfinek is segédszerkesztői állást. Hat füzetben ismertette a Magyar föld és népei-t, zsebkönyveket szerkesztett. A szabadságharcz után még egy ideig lankadatlanul munkálkodott, kiadta a Reményt, majd az oroszok által felperzselt Losoncz javára a Losonczi Phönixet (Arany J.: Daliás idők éposztöredékével). Különféle vállalatokat indított: a Magyar Thalia Zsebkönyvet, Magyar és Erdélyország képekben cz. folyóíratot. A nagyvilág képekben cz. ismertetést, de ezek már rövid életűek voltak. 1853-ban adta ki Ködfátyolképek czímen összegyűjtött elbeszéléseit s humoros rajzait három kötetben. 1856-ban a Budapesti Visszhang szerkesztője lett, utolsó nagyobb vállalata a Napkelet cz. hetilap volt, mely jó ideig fönnállt, de a Pesti Divatlap színvonalára már nem emelkedett. Munkás élete után az újabb kortól majdnem elfelejtve, csöndes visszavonultságban élt haláláig, mely Budaújlakon 1879 február 11-én érte utól.
