Bélabánya szervezete és közjogi állása.
Bélabánya szervezete és közjogi állása.
Hogy milyen volt Bélabánya közjogi állása, milyen volt városi szervezete és viszonya a többi bányavároshoz László királytól kapott szabadalma korában, az nem állapítható meg. Úgy látszik azonban, hogy szabadalma mellett sem birt politikai, közjogi és szabadalmazott városi önállósággal; sőt biztosan állítható, hogy Bélabánya mint egyszerű község (villa) nagyon is alárendelt viszonyban állott a többi szabad királyi városhoz, különösen pedig Selmeczbányához. 167Erre utal többek között az a körülmény is, hogy Nagy Lajos király az 1352. évben Zabonya fiához, Lászlóhoz, mint Saaskew vár (Saskő, Saschsenstein) akkori kapitányához intézett parancsában ama községeket (terras et villas) sorolván elő, melyek ősidőktől fogva (ab antiquo) Sebenyc-hez (Selmeczbányához) tartoztak s melyeket Saaskew egykori várkapitánya, Wezzeus elfoglalt – ezek között Diln-t is említi (quasdam terras ad praedictam civitatem nostram Sebenich ab antiquo pertinentes: Gerod, Karlyk, Syglnspergh Diln, Sekken et Kulpol vocatas) s meghagyja, hogy e földrészek minden hasznaikkal Selmeczbánya közönségének birtokába bocsáttassanak vissza.
Ebből világosan kiderül, hogy Bélabánya ekkor s azelőtt is Selmeczbánya alkotórészét képezte és annak régi időktől fogva alá volt rendelve. Ugyanerről tesz tanúságot az ország rendei által a selmecziek tiltakozására 1447-ben kiadott az a bizonylat, melyben a fennebb megnevezett hat község Selmeczbánya tulajdonául van feltüntetve, habár azok nagyobbára Zóloym vármegye területén feküdtek. Az ország rendeinek ez a bizonylata, valamint az esztergomi káptalannak egyik, 1447-ből való átirata, kétségen kívül helyezik, hogy Szent-László király adományozta Bélabányát Selmeczbányának 1352-ben, habár ez amazt de facto már régóta, vagyis a formaszerinti adomány előtt is birta volt. Bélabánya e tartozandósága s alárendelt viszonya teritoriális, politikai és község-szervezeti jelentősége mellett az egyházkormányzat tekintetében is megnyilatkozott. Az 1464. év előtti időszakban a hitközségi szervezet ugyanis abból állott, hogy részére a selmeczbányai plébános és elődei egy segítőlelkészt voltak kötelesek tartani és az utóbbi ugyanott misézett is és egyéb egyházi teendőket végzett. A város csak 1464 óta lett önállóvá egyházilag. Bányamívelés-történeti szempontból még kiemelendő, hogy Bélabánya éppen érintett függetlenítése Selmeczbányától egyházi tekintetben, a város mindennemű viszonyainak konszolidálására vezetett, mert míg az ezt megelőző korszakban alig akadunk a hatósági ügykezelés nyomaira, azontúl már eléggé rendes feljegyzések állanak rendelkezésünkre, melyek az akkori bányamívelésre is némi fényt vetnek. Az 1471. évi feljegyzés, melyben az ott érintett bányamű eképpen van megjelölve: »Das Bergkwerkh hinter der Schewer genannt der Pawengarten« a legrégibb ugyan, mindazonáltal biztosan feltehető, hogy ott, már előbb is folyt a bányamívelés, minthogy a hivatkozott feljegyzés szerint, a fenti bányaműről, mint akkor már felhagyott és olyan bányáról van szó, a mely 1474-ben az irányaknáig hetvenhat öl hosszú volt s azontúl még nyolcz lánczczal (Lehen) tovább volt hajtva, de részint az érczek szegénysége, részint vízveszedelem miatt felhagyására került, mi Körnel György, selmeczbányai kamaragróf és ez altáró örökös bányatársa, Gygon János körmöczi bányamester, Kraussel Kristóf bélabányai bányamester és Geroder János bélabányai bíró idejében történt. (L. a városi tanács régi jegyzőkönyvét.) Valószínű, hogy a most szóban levő altáró, az a régi- (ó) altáró volt, melyre 1532. évben történik hivatkozás és pedig azzal a hozzáadással, hogy az ujolag adományozott régi altáró, az újnak kára nélkül hajtassék és míveltessék. 1532-ben az ősi altáró, mint Bélabányának régi altárója (der alte Erstolln der Stadt Dillen) Groff András városi bíró és bányamester által. Müner András selmeczbányai bányapolgárnak adományoztatott azzal a kikötéssel, hogy ennek folytatólagos míveléséből mi hátrány se háramoljék az uj altáróra. (Bány. Koh. Lapok. 1882.)
