Korpona közoktatásügye.
Korpona közoktatásügye.
Ezek után Korpona szab. kir. város tanügyének vázlatára térünk át. Már a hitújítás előtti időkben, 1534 körül, a város kőből épült emeletes rektori és orgonista-lakkal rendelkezett, mely, midőn a város összes lakossága az új tan követőjévé lett, a protestánsok birtokába került. 1696-ban, a midőn Olasz Pált nevezték ki korponai plébánossá, ez sem katholikus kántort, sem tanítót nem talált a városban. 1697-ben az iskolaépületet a lutheránusoktól karhatalommal visszafoglalták, s ugyanekkor a katholikus egyház kántortanítót választott. Olasz Pál 1724-ben, mikor már esztergomi kanononk volt, Korponán társházat alapított saját költségén a kegyesrendi atyák számára, a kik ott négyosztályú gimnáziumot nyitottak. Ez a gimnázium azonban, minthogy Korponának vidéke nincs, a körülötte levő nagyobb és népesebb városok pedig elvonják tőle az idegen tanulókat, 1787-ben megszünt és helyette József császár rendeletéből »nemzeti iskola« létesült. A közös nemzeti iskola tantestülete egy igazgató; két rendes és egy segédtanítóból állott, olyformán, hogy ezek közül kettő mindig katholikus, 212kettő pedig lutheránus vallású legyen. József császár halála után a négy osztályú kisgimnázium 1772-ben ismét életre kelt, s bár látogatottsága csekély volt, mégis megszakítás nélkül 1848-ig működött. A szabadságharcz alatt szünetelt, azonban 1850-ben újra megnyílt, míg végre 1867-ben részint a szükséges tanerők, rézint a növendékek hiánya folytán végleg beszüntették, az Olasz Pál-féle alapítvány pedig, mely mintegy 45.000 koronából és az iskolaépületből áll, miután időközben a kegyesrendi atyák, kik azt kezelték, elköltöztek Korponáról, legmagasabb engedélylyel a beszterczebányai püspöknek adatott át. Főképp Ipolyi Arnold beszterczebányai püspök buzgólkodása következtében a most említett alapítvány és a földmívelés- és vallásügyi tárcza terhére egy ipari szakosztálylyal megtoldott felsőbb népiskola létesült, mely 1875-ben nyilt meg. Az ipari szakosztályban az agyagminázást és kisebb fa-dísztárgyak faragását tanították. Az intézet első igazgatója Czapkó Ignácz felszentelt pap lett. Az első tanárok Vozár János elemi iskolai tanító és Dvihally Ede, az ipari szakosztály vezetője voltak. 1882-ben az ipari szakosztályt asztalosipari tanműhelylyel toldották meg, melynek első vezetőjeként Szokoly József tanítót alkalmazták. A tanműhely 1888-ban tanulók hiányában megszünt, s helyét gyümölcsészet és általános kertészet foglalta el. Az 1906. évben ez az iskola megszünt és az állam polgári fiúiskolát szervezett. A város pénztára külön-külön róm. katholikus, valamint evangelikus két-kétosztályú elemi iskolát tart fenn, mindegyik »felekezeti« iskolánál két-két tanerő van alkalmazva. Az iskolák fentartója ugyan a város, de azoknak vezetésébe beleszólása nincsen, sőt a tanerők alkalmazására sem gyakorolhat befolyást. A róm. kath. iskolában 50, az ág. ev. iskolában 90 a tanulók évi száma. Van ezenkívül iparos-tanoncz-iskola is, melyben az oktatást az elemi iskolai tanítók látják el. A városi óvoda a 70-es években alapíttatott és azóta a magyarosítás terén szép eredményt ért el. Itt a tanulók évi száma 70–80. 1884-ben állami leányiskola is nyílt meg Korponán, melyben ezidőszerint 3 tanerő működik. E népszerű iskolát külön engedély mellett a negyedik osztályig fiúk is látogatják. Az iskola hat osztályába a folyó évben 144 tanuló iratkozott be, ezek közül 37 fiú.
Selmecz-Bélabánya és Korpona szab. kir. városok tanügyének vázolása után vissza kell térnünk Hont vármegye általános köznevelésügye állapotának ismertetésére.
