Régi iskolák.
Régi iskolák.
Selmeczbányán a jezsuita-rend 1649-ben vette át a lelkészkedést és azzal az iskola adminisztráczióját. A rendnek 1773-ban történt eltörlése azonban szükségessé tette, hogy úgy az egyház, mint az iskola ügye újjászerveztessék. Az 1774. évi tanácsülési jegyzőkönyv és összeírás kétségen kívül helyezi, hogy akkoron Selmeczbányán kétféle iskola volt, még pedig a város által fentartott polgári (scholae civicae) és bányásziskolák (scholae metallifossorum), a mely utóbbit a kincstár tartotta fenn. Ekkor népiskola csak egy volt a belvárosban és ennek tanítója a városi pénztárból évi 160 frt állandó illetményt, a kihirdetések irásaért járó stóla czimén 15 forintot és beiratási díj czímén minden tanuló után 25 krt élvezett. A bányásziskola szervezete abból állott, hogy ekkor a belvárosban három koadjutor volt alkalmazva, összesen 438 frt fizetéssel. Az iskolák e szervezete, illetve rendszere azonban nem tartott sokáig, mert 1777-ben az úgynevezett triviális iskoláknak nemzeti (nationalis) iskolákká való átalakítása következett be. Majd hosszabb tárgyalások folytak az iskolaügyben, mely a bányakincstár és város között szerződéskötéssel végződött, a mennyiben a város a belvárosi fiúiskolák, a bányakincstár a belvárosi leányiskolák fentartására kötelezte magát.
Nem érdektelen a régi rendszernek az a beosztása, hogy a város iskolájába (a civilis scholába) a polgárok (mesteremberek és kereskedők), a bányásziskolába, 211a bányamunkások gyermekei nemre való tekintet nélkül jártak fel és minthogy a városi lakosság túlnyomó része bányamunkásokból áll, igen természetes, hogy több volt a bányásziskola, mint a városi. Így magyarázható meg az a jelenség is, hogy a belvárosban (Selmeczbányán) egy városi és három bányaiskola, Steffultón és Bankán csak egy-egy bányász-iskola volt. Az 1829. évi kanonica vizitáció megállapította, hogy a város és kincstár között létrejött szerződéses viszony akkor is tényleg fennállot és hogy a két osztályból álló leányiskola a bányászati fenhatóságnak van alárendelve. Megjegyezzük, hogy a város által fentartott leányiskola még mindig csak két osztályú volt és az maradt 1869-ig, mikor is a kincstár azt a törvénynyel ellentétben a paulai szt. Vinczéről elnevezett irgalmas nővérek vezetésére bízta.
A város ez idő alatt a belvárosi fiúiskolát öt osztályúvá fejlesztette, ezenfelül az iprostanoncz-iskolát és az ismétlő iskolát szervezte, két óvóintézetet létesített és ehhez képest az állásokat is szaporítván, azokat oly javadalommal látta el, a mely némiképp a törvény és a kor egyre fokozódó igényeit kielégíti. Ezen a nyomon haladva a kültelkek (Bélabánya, Hodrusbánya, Steffultó és Banka) népoktatásának újjászervezését is nagy áldozatkészséggel oldotta meg.
