Talajviszonyok.
Talajviszonyok.
Mezőgazdasága szempontjából és földrajzi viszonyainál fogva, a vármegye két egész különböző jellegű területre oszlik. Az éjszaki részen a selmeczbányai hegycsoport van, a vármegye legmagasabb hegysége, mely ezer méteren felül is emelkedik; talaja túlnyomólag bazalt és trachyt-tufa. A középhőmérséklet e vidéken 7.5°, úgy, hogy a nagyobb meleget igénylő kukoricza és szőlő termelésére az már nem alkalmas. A vármegye éjszaknyugati részén a bakabányai hegyek alkotják az előbbi hegycsoport folytatását; magasságuk szintén jelentékeny, átlag azonban a terület már alacsonyabban fekszik. A hegyek lejtőin itt már szántóföldeket is találunk, de azok már talajösszetételüknél fogva is, gyenge termőképességűek és terményeik inkább csak a kisebb igényű rozs, zab, burgonya és pohánka. A vármegye éjszakkeleti részén, a Korpona és Ipoly völgyei között végig vonuló Osztrovszki-hegység alkot magasabban fekvő területet, a mely azonban Bát és Németi között alacsonyabb dombokban húzódik a vármegye déli része felé; ezeken az agyagos talajú dombokon, egész a Dunáig, mindenféle kulturnövény, búza, árpa, rozs, zab, kukoricza, szőlő, dohány és kender igen szépen megterem. A vármegye délkeleti részében még egy jelentékenyebb magasságot elérő hegycsoportot találunk, a börzsönyi hegyeket, melyek talajában szintén a bazalt és trachyt-tufák uralkodnak.
Lényegesen különböző a völgyek talaja, mely az Ipoly mentén főképpen lösz, a Garam és Ipoly között elterülő nyugati részen pedig agyagos. Az Ipoly, a Szekincze, Korpona és Selmecz folyók völgyei igen termékenyek és habár túlnyomó részben réteket alkotnak, szántott földjei mégis termékenység tekintetében az ország bármely jó minőségű talajával kiállják az összehasonlítást.
Vizekben a vármegye eléggé gazdag. Déli határán a Duna vonul végig. A vármegye belsejében a legnagyobb folyó az Ipoly, mely azonban nem hajózható, vizállása rendesen alacsony, száraz időben és nyáron igen megapad, nagy esőzések után pedig a völgyében fekvő földekben gyakran jelentékeny károkat okoz. A Garam a vármegyét csak délnyugati részén érinti és így, habár tutajozható, a vármegye terményeinek forgalombahozatala szempontjából csak kisebb jelentőségű. A vármegye nyugati részében még a Szekincze méltó említésre. Az éjszaki és éjszakkeleti részben a Selmecz és a Korpona a főbb folyók, számos mellékvízzel. A vármegye terményeinek értékesítésére igen hátrányos, hogy a vármegye belsejében hajózható vizek nincsenek. Némi kárpótlást nyújt azonban e tekintetben az a körülmény, hogy a vármegye szárazföldi útjai jó karban vannak. Az állami utak hossza Hont vármegyében 99.9 km., mely mind kőalapú; a törvényhatósági útak hossza 301.6 km., a községieké pedig 415.5 km.
