Építkezés.
Építkezés.
Építkezés tekintetében a magyarság a felvidéki magyar építkezés ízlését és modorát mutatja, míg a tótság építkezésén, kevés kivétellel, a szláv ízlés konstatálható. A csekély németség építkezése kevésbbé jellegzetes. Az Ipoly alsó folyásánál fekvő magyar községekben, mint Ipolyszakállason, Bélen, Ipolypásztón, Tölgyesen és Szalkán, a módosabb magyarság szép kő- és faoszlopos tornáczú házakat épít, a melyeknek homlokzata gazdag változatokban fehér és szines diszítéseket is mutat. Különösen az ipolymenti reformátusok fejtenek ki nagy fényüzést a házuk homlokdíszítésében. Ugyanilyen díszesek a kerítéseik és a kapuik is. Csapott elejű, kis ereszes házat, a melynek utczai részén a díszítésekkel és nyílásokkal ellátott homlokfalak hiányoznának, csak nagyon kicsiny számban láthatunk. Ilyen épületeket következetesen, a hajdan teljesen tót és most már évtizedek hosszú sora óta megmagyarosodott, eredetiségben gazdag kemenczeiek emelnek, a kik nagy előszeretettel, még a legújabb időben is, csak szalmát használnak fedőanyagúl. A tanyai építkezések anyaga javarészt ma is vályog és sár, a mely utóbbiból az ősi modorban készült, polyvával kevert falat verik deszkák közé szorítva. Gyakorlatban van még a patics-fal is, melyet úgy készítenek, hogy az épület falát a gerendák 130és oszlopok között vesszőből megfonják és ezt azután polyvás sárral kitapasztják. A tótság községeiben a lakóházak külső elrendezését tekintve, ugyanazt a módot találjuk, mint a magyarságnál. Szembeszökő különbséget csupán a fedélzet mutat. A vármegye magyar községeiben a belsőségek egyik oldalán, hosszában, utczára, egy az udvarra néz; az udvar oldalán széles eresz, sokszor tornácz épült. Elől egy szobával – az első házzal – hátul egy másikkal és közbül a pitvarral és koczikos tűzhelylyel épülnek. Módosabbaknál a lakóhelyiségek száma egygyel vagy legfölebb kettővel több. Az udvaron, melynek az utczai részén javarészt szines kerítése, léczes vagy deszkás kapuja és itt-ott előkertje is van, sok helyütt a lakóházzal szemben a nagy kamarát és magtárt magában foglaló kisebb épületet találjuk. Ezzel egy vonalban, hátrább, az udvar vége felé, a sertés- és aprólékólakat, valamint a lakóház végében a lábasjószág – ló és ökör – istállóját helyezik el. Az udvart a beltelek hátulsó kertjétől, mely rendszerint gyümölcsös és kaszáló, a csűr épülete választja el. Szemben, a hosszant huzódó lakóházzal találjuk még a kutat, a mely főképpen gémes és csak itt-ott kerekes. Az építkezés anyaga legújabb időben tégla és vályog. Fedőanyagul a szalmát és a Szekincze alsó völgyén a nádat is még mindig használják, habár újabban a cserépzsindely általánosan tért hódít. A zsindelyes és nádas házak fedése sima, míg a szalmásoké garádos, borított és gerinczes.
