Keresztelés a tótoknál.
Keresztelés a tótoknál.
A vármegye tót népe a keresztelést szintén számos szokással köti össze. Az asszonyrokonok és szomszédnők a családi örömök elé néző házhoz gyülekeznek, a hol étel-ital mellett megvárják a születendő kisded világbatoppanását. Jellemző, hogy ilyenkor a bábaasszonyt mindaddig be nem bocsátják, a mig csak az utolsó pillanatban szükség nincsen reá. Mihelyt a kisded megszületett, a vendég asszonynép fölnyitja az ablakokat és azon kiáltják ki: Narodil sa z ruže kvet, raduje sa celý svet! (A rózsából lett virág, örüljön az egész világ). Ha az újszülött leány, tűt vagy orsót adnak a kezébe; a fiúgyermeknek pedig ostornyelet, kapát, baltát, hogy dolgos ember váljék belőle. A szülést beváró vendégsereget ezután ismét megvendégelik. A keresztszülék fölkérése a bábaasszony dolga, a ki ezt nehány nappal a születés előtt már rendre elvégezte. A keresztszülők száma nagy; egy-kettő közöttük felnőtt férfi és férjes asszony, de rajtuk kívül még gyermekeket is belevonnak a keresztszülők sorába. A keresztelést megelőző napon valamennyi rokon, ismerős és természetesen a keresztszülék is seregestül látogatnak a betegágyas asszonyhoz, hogy szerencsekivánataikat mindenféle ételnemű ajándék kiséretében átadják. Az ajándékok javarésze turóslepény és rétes. A látogatókat pedig megvendégelik mézesborral és rántottával. A keresztelést rendesen vasárnap tartják. A keresztanyának délelőtt átadják a gyermeket, a kinek, hogy okos legyen, papirlapot nyomnak a kezébe. A keresztanyának pedig tányérdarabot és mindenféle pénznemet adnak a kezébe, jelképezéseül annak, hogy az újszülöttnek mindenből bőven kijusson az életben. A bábaasszony kulacsot és pálinkát visz magával, hogy a pap udvarán a keresztszüléket, a templomból visszajövet pedig boldog-boldogtalant, a kivel csak találkoznak, megkinálhassa. Hazaérvén ekként a keresztelőről, a kis keresztényt a ház közepére, a földre terített kendőre helyezik és körülrakják czukorkával és mogyoróval, a melyet legényeknek és leányoknak kell fökapkodni onnan, jelképezésére annak, hogy a milyen kelendő ez a nyalánkság most, olyan kapós legyen a csecsemő, ha legénynyé, leánynyá serdül. A csecsemőt, ha leány, egyik jelenlevő fi, ha pedig fiu, akkor leány fölemeli és átadja az anyjának, a ki ezt a fáradságot némi aprópénzzel jutalmazza. Ezek után ládába zárják a csecsemőt, hogy minden rossz ellen védve legyen; ez persze csak egy-két pillantig tart és akkor következik a csecsemő ágybafektetése, de nem közönséges módon, hanem kenyérre és imádságos könyvre helyezik, hogy munkás és istenfélő ember váljék belőle. A keresztelési ünnepséget nagy vendégséggel ülik meg, mely alatt az újszülött részére pénzt is gyűjtenek. Mikor az anya már elhagyhatja az ágyat, először is a paphoz, a tempolomba megy a gyermekével, a hol avatásban részesül. Az avatás nemcsak az első gyermeknél, de minden gyermeknél kötelező. Ennek az avatásnak is megvan a maga babonás czeremóniája, még pedig olyanképpen, hogy a templomból hazatérő anya átmegy a szomszéd kútjára vizet meríteni; a hányszor onnan visszajövet megpihen, annyi év multán lesz ismét anyává.
A házasságnak még több a sallangja. Főbb vonásaiban a házassági szokások mind a magyarságnál, mind a tótságnál hasonlók. Magát a házasságot ajánlás, háztüznézés, és jegyváltás előzi meg, megannyi czeremóniás részlet, melyeknek szokásait kegyelettel óvja a tradiczió.
