Lakodalmi versek és mondókák.
Lakodalmi versek és mondókák.
A lakodalmi versek többé-kevésbbé azokból az általánosan ismert versekből kerülnek ki, a melyeket az élelmes könyvárusok már nyomtatásban is a nép kezére adtak. Ezektől teljesen független és eredeti verseket is találunk még, mint például az alsó ipolymenti községek népénél használatos vers, melyet a borfeladásnál mond el a vőfély. Ez a hontmegyei eredeti rigmus így szól:
Nem siralmas harcz ez, félre most a bajval! – Vigadozzunk még ránk nem köszönt a hajnal. – Ürítsük a kancsót jó nyelő torokkal, – Öntözzük az ételt hontyi jó borokkal. – Asszonyok, menyecskék, csak hozzá kell nyúlni, – Tud ám az asszony is, ha akar, jót húzni. – Ámde baj ne legyék, köztünk legyen mondva, – Flre ne simuljék senkinek a kontya. – Borból a fehér nép módjával fogyaszszon, – Mert nincs rútabb semmi, mint a részeg asszony. – Egyszer láttam egyet! Juj! de megútáltam, – Ha rágondolok is borsódzik a hátam. – Kedves egészségükre kivánom!
Egy eredeti mondókáról is meg kell itt még emlékeznünk. Arról, a melyet a honti református magyarság, a lakodalmakról elmaradhatatlan öröm-morvány-kalács föladásakor, a lakoma legvégén a násznagy ajkaira szokott adni. Az öröm-morvány-kalács a morzsákból (ős magyar nyelvben = morvány) készült és utolsó fogásnak föladott kalács, mely azonban csak képletesen jelenti azt, hogy a kalács morzsákból készült. Ennek a kalácsnak a föladásakor a következő mondóka járja:
Tisztes gyűlekezet! Mikoron Jézus a Tibériás-tengeren is túl ment volna, igen sok nép követte, mer hogy im az ő nagy csudatételét, melyeket betegekkel és nyomorultakkal cselekszik, szívesen látták volna. Jézus látván az népek sokaságát, könyörületességre indula rajtok, mer’ a népek olyanok valának, mint az pásztor nélkül való juhok. Ekkor egy hosszú prédikácziót mondott Jézus az népeknek, mely három álló napig tartott. Ekkor mondák a tanítványok Jézusnak, hogy bocsájtaná el az népeket az körül való majorokba és falukba, hogy maguknak kenyeret szereznének. De Jézus mondá: »Adjatok ti enni ezeknek.« Mire Fülöp így szólott volna az Üdvözítőhöz: »Két szűr pénzértékű kenyér sem volna ezeknek elegendő, ha mindenik csak egy csipetnyit is venne abból.« Majd azt kérdé Jézus a tanítványoktól, hogy hány kenyerök vagyon? 133Erre András felelé, hogy: »Itt vagyon egy gyermek, kinél öt árpakenyér és két halacska volna, ez azonban ennyi népnek bizony igen kevés lenne.« Akkor mondá az Úr Jézus a tanítványoknak, hogy ültetnék le a népeket csoportonként, százanként és ötvenenként az ő asztalához a földre és ő majd megvendégeli a népeket. Leülvén a népek, Jézus a kenyereket és halakat megáldotta, megtörte és adá a tanítványoknak, hogy azt kiosztanák. Egy csomó a népekből igen eleget evett volna már, mikor Jézus ismét mondá a tanítványoknak, hogy az elejtett morzsákat szednék föl. Ezek, hogy felszedték volna, hát tizenkét nagy kosárral lett az árpakenyerek és kis halacskák izékjéből. Mikor ezt a népek látták volna, mondották: »Bizony ez ama próféta, a ki eljövend az világra.« Ezenképpen a mi kedves atyánkfia N. N. és az ő kedves élete párja is látván vendégeinek sokaságát, szintén fölajánlottak részükre vagy két öröm-morványt, hogy ő kigyelmük is úgy kielégíthessék az ő népüket, miként Urunk Jézus az ő népeit, az ő sok ezer emberét kielégítette az pusztában. Kivánom az fölséges Uristentől, hogy a ki ezen öröm-morványokból részesült, legyen annak teste táplálására és lelke üdvösségére. Vegyük ezen öröm-morványokat tiszta szivvel és éljük egészségvel. Ámen.
Különös lakodalmi szokás némely ipolymenti magyar községben (Szalkán, Pásztón, Födémesen az úgynevezett menyasszonymáj-sütés. Lakodalom után a násznép az utczára vonul, ott egy-két zsup szalmát meggyujt és azt körültánczolja.
A vármegyének Nógráddal határos palócz községeiben, bár évről-évre fogy az eredetiség, szokásos az úgynevezett párta-felköszöntés, melyet a menyasszony a kontyolás előtt elmond, sőt gyakran elénekel. Ennek a pártafelköszöntésnek a szövege a következő:
Jaj nekem szegénynek, árva idegennek, – Elmult szabadságom, oda vigasságom. – Jaj pártám, pártám! – Gyönyörü gyöngy pártám, édes szüz koronám! – Apám, anyám mellett vége van éltemnek, – Mert szegény fejemet adták idegennek. – Jaj pártám, pártám, stb. – Mikor leány voltam, akkor vígan éltem; – Ha reggel elmentem, este hazajöttem, – Azt sem kérdték tőlem, hol jártál, hol voltál? – Időt mulasztottál, napot halasztottál. – Jaj pártám, pártám, stb. – Éltem a világom, mint madár az ágon, – Minden boldogságban, egész szabadságban, – Nem jött bú fejemre, siralom szememre; – Nem hervadt virágom, boldog volt világom. – Jaj pártám, pártám stb. – Egyedül nyugottam magányos ágyamban, – Ha meguntam magam, dudoltam magamban. – Jaj pártám, pártám! stb.
