Alluvium.
Alluvium.
Az Ipoly folyó az ó-alluvium idejében nagy tevékenységet fejtett ki, a mennyiben felsőbb szakaszán temérdek anyagot ragadott magával, a melyből lejebb egész terraszokat épített. Vámosmikolánál Horusitzky szerint, 120, Letkés körül 115 m. magasak ezek a terraszok a tenger színe felett. Nagy területet foglalnak el az Ipoly völgyén az összemosott anyagból keletkezett kolluvialis képződmények is, melyek helyenként két méternél is vastagabbak. Az új-alluvium képződményei közé tartoznak az Ipoly jelenlegi medrében a kanyarulatoknál feltorlódó kavics-halmazok és a Duna zátonyszigetein szárazra vetett futóhomok, valamint a tőzeg és a szíksó is. Ipolypásztótól délre, a Széki tó helyén, Horusitzky az iszapot is tőzegesnek találta; az ő megfigyelése szerint az altalaj tőzegességét a felszínen zsombékok árulják el. Kisebb szíkes foltok a Széki tónál és Tölgyes községnél fordulnak elő, a hol nyáron a sziksó ki is virágzik. A posztvulkánikus tevékenység a vulkáni erupcziók ideje óta máig megnyilatkozik, noha ereje rendkívül megcsökkent. A posztvulkáni munka terményei közűl a geizir-tevékenységből keletkezett édesvízi kvarczitot az alluvium képződményei közé sorozhatjuk már. Szokolya környékén s a Szitnya tövében: Hlinik és Illés közelében sok vízi növény (Phragmites Ungeri, Thypha Ungeri, Glyptostrobus Europaeus, Thuioxylon Hlinykianum, Osmundites Schemniciensis stb.) elkovásodott részét és egy süly-féle emlős koponya-köbelét találta Pettkó. (Földt. Közl. I. 180. 1.) A mészlerakodás napjainkban is folytatódik a vármegye kénes és kénsavas hévvizeiben, Bori, Mere, Gyügy és más községek határában. A posztvulkánikus tevékenység zöldkövesítő és telérképző hatása sem szűnt meg még teljesen; a Hodrusi völgyben, a Schöpfer-tárón például, egy helyt úgyszólván a szemünk előtt megy végbe a telérképződés.
