Ásványok.
Ásványok.
Hont vármegye hasznosítható ásványainak túlnyomó nagy része telérásvány; ezek képződése a neogén-korú erupcziókkal függ össze. Ezt Lipold bizonyította be először. Az effuziv magma főleg szilikátok (földpát, csillám, amfiból, pirokszén stb.) alakjában merevedett meg, a belőle kiszabadúlt fém-szolucziók, gőzök és gázok pedig a telérásványok képződésére adtak alkalmat. A telérekben érczrétegeknek kvarczrétegekkel való váltakozása lehetségessé teszi a telérásványok kiképződésében a paragenesis és a successió megállapítását. Ily szempontból Fessl tanulmányozta a selmeczi telársványokat behatóbban és öt periodust különböztetett meg. Az első, a legrégibb periodusban a kvarcz vaskos és ú. n. czinopelt (vashidroxidtól veresre festett vaskos kvarczot) tartalmaz, a melybe galenit, szfalerit, pirit, kalkopirit, és arany van behintve. A második periodus kvarcza kristályos, de már gyéren fordúl elő benne a czinopel s a vaskos galenit és pirit. A harmadik periodus kvarcza szintén kristályos, de itt-ott ibolyás színű részek vannak közte; e kvarczréteg alatt a vaskos galenit, szfalerit, pirit, kalkopirit és a kvarcz sztefanitot fog be, míg felette szép kristályokban kiképződött galenit, pirit, kalkopirit következik, mint a melyek már a negyedik periodushoz tartoznak. A negyedik periodusban lép fel a czinnabarit és az argentit is, a melyekre a negyedik periodus kvarcza 11telepszik, helyenként szép ametisztekkel. Dr. Szabó szerint az ametiszt után successive barnapát, majd kalezit következik, mely utóbbi olykor az ötödik periodusba is átmegy. Az ötödik periodus legjellemzőbb ásványa a gipsz, de valószinűleg ide tartozik a barit, epszomit, malachit is. Az erupcziós magma helyenként kontakt ásványok képződésére is alkalmat szolgáltatott. Szakkörökben nagyhírű a Kohutova (Uszkertova) kontaktja, a hol a mészkőben fasszait, pleonaszt, hesszonit, ofikalczit fordúl elő. G. v. Rath a monzoni (tiroli) világhírű kontakt mását ismerte fel benne. Hont vármegye ásványainak leírásához J. E. v. Fichtel (1794), Esmark (1798), Beudant (1818), Haidinger, Cotta, Pettkó, Lipold, Hawer, Foetterle, G. v. Rath, Szabó, Schmidt, Loczka, Sipőcz, Szádeczky s mások járultak szakközleményekkel.
