Pannoniai flóraterület.
Pannoniai flóraterület.
A vármegye déli nagyobb része, völgyeivel és dombjaival, a pontusi flórabirodalom pannoniai flóravidékéhez tartozik. Az alsó vagy pusztai régió árvalányhaj-formácziója a délre nyíló völgyekben egész Berencsfalu környékéig felhatol és a vezérnövényen kívűl, jellemzőbb növényfajai: az éles mosófű (Chrysopogon Gryllus), melynek fás gyökérszálai szolgáltatják a »sikálót«; a vérállító fenyérfű (Andropogon Ischaemum); az apró nőszirom (Iris pumila); a buglyos derczefű (Gypsophila paniculata); a homoki ibolya (Viola arenaria); a fakó gurgolya (Seseli glaucum); az apróvirágú ezüstös pimpó (Potentilla argentea); a csattanó szamócza (Fragaria collina), a melynek a csészéje a terméshez símúl és gyümölcse nehezen válik el a vaczoktól; a szerecsen zsálya (Salvia Aethiopis); a lilaszínű ökörfarkkóró (Verbascum Phoeniceum); a vajszínű ördögszem (Scabiosa ochroleuca); a selymes örvénygyökér (Inula oculus Christi); a háromágú tövisekkel felfegyverzett szúrós szerbtövis (Xanthium spinosum); a cziczkafark (Achillea nobilis és setacea). A homoki puszták formáczióját a kései szegfű (Dianthus serotinus) öve képviseli; jellemzőbb növényfajai: a pannóniai csenkesz (Festuca Pannonica), a fürtös gyöngyike, vagy kigyóhagyma (Muscari racemosum), a kékesen hamvas ernyős olocsán (Holosteum umbellatum), a farkas fűtej (Euphorbia Cyparissias), mely helyenként egymaga takar egész területet, az indásszárú ezüstös hölgymál (Hieracium Pilosella). A halofitákat főleg a libapimpó (Potentilla Anserina), a faluszéli libatop (Chenopodium urbicum) és a kései pitypang (Taraxacum serotinum) képviselik. Az ipolymenti mocsarakban nagy nádasok vannak. A cseplesz meggy (Prunus pumila) formácziója bőven van képviselve. A szelid gesztenye Nagymarosnál még nehány hold erdőt alkot, de a vármegye derakán már csak szóványosan fordúl elő. A szőlővenyige, a melynek a pontusi flórabirodalom az ősi hazája, meleg nyáron dús fürtöket érlel; a mélyrétegű lösztalaj és kiváltképen az alkáliákban gazdag andezitmurva a szőlőnek nagy mértékben kedvez. A vármegye leghíresebb bora a Börzsönyi hegység peremén terem, a szőlő azonban a kukoriczával együtt felhatol egész Kormosó szélességéig. A pontusi flórabirodalom középső régióját a molyhos tölgy (Quercus lanuginosa) formácziója képviseli, a melynek, a fák és a cserjék közül, a kocsányos és a kocsánytalan tölgy (Quercus pedunculata és sessiliflora), a cser (Quercus Ceris), a kopasz szil (Ulmus campestre), a mezei juhar (Acer campestre), a felemásvirágú közönséges kőrisfa (Fraxinus excelsior), az aranysárgavirágú húsos som (Cornus mas), a csíkos kecskerágó, vagy papsapkafa (Evonymus Europaeus), a mogyorós hólyagfa (Staphylea pinnata); a dudvák közűl a ligeti perje (Poa nemoralis), a nagyranövő csodás ibolya (Viola mirabilis), az erdei szamócza (Fragaria vesca), melynek csészéje visszatüremlett és gyümölcse könnyen elválik a vaczoktól; a tarajos csormolya (Melampyrum cristatum) és a fűzlevelű örvénygyökér (Inula salicina) még a nevezetesebb növényfajok. A pontusi flóra felső régióját a fekete fenyő formácziója alkotja az erdei és az ausztriai fenyővel és az egymagvú galagonya (Crataegus monogyna), a rózsa, szeder, bajnócza, rekettye, zanót és nyúlfarkfű fajokkal.
