Virágtalanok.
Virágtalanok.
A havasalji flórára emlékeztet a harasztok, páfrányok nagy része is. Hegyvidékek árnyas erdeiben, sziklahasadékaiban sokféle páfrány él. Árnyas fenyvesekben közönséges az erdei paizsika (Aspidium Filix mas), ehhez hasonló, de finomabb alkotású az erdei hölgyharaszt (Athyrium Filix femina); gyakori az ölyv-, vagy sasharaszt (Pteris aquilina) és édesgyökerű páfrány (Polypodium vulgare); inkább nedves sziklákban fordul elő a ritka mocsári paizsika (Aspidium Thelipteris), napos sziklafalkon pedig az apró szirti haraszt (Woodsia ilvensis). A sziklahasdékokban a kislevelű harasztok közül: a kövi, a csipkés és a rostos bodorka (Asplenium Ruta muraria, Trichomanes és septemtrionale) található. A kigyónyelvű harasztokat a kis holdruta (Botrychium Lunaria) képviseli. A korpafüvek közül csak a kapcsos korpafű (Licopodium clavatum) gyakoribb, a mohos korpafű (Lycopodium Selago) csak a Szitnyán fordul elő, a lépcsők fölött. A súrlók közűl különösen az erdei és a téli súrló (Equisetum sylvaticum és hiemale) érdemel említést. Az egyszerűbb alkotású virágtalan növéyek (mohok, telepsek) tenyészetének felette kedvező Hont vármegye nedves talaja. A csúcson termő lombos mohok közűl a Dicranium scopiarum L., Encalypta vulgaris, Webera cruda Schreb. Bryum polymorphum, Mnium-fajok, Polytrichum commune, Buxbaumia aphylla L., fajokon kivül, a melyek a síkon épúgy otthonosak, mint a hegyvidéken, különösebb figyelmet érdemel a hegyvidéki Bartramia Halleriana és a sziklákon és tűzhelyeken növő Fumaria Halleriana. Az oldaltermő lombos mohokat a Fontinalis antipyretica Dil. és főleg a Hypnumok képviselik. A réssel nyiló lombos mohok közül, a melyeknek csak egy neme, az Andraea ismeretes hazánkban, gyakori a Szitnyán az Andraea petrophylla Electa. A kocsános lombos mohok közűl igen elterjedtek a tőzegmohok (Sphagnum). A májmohok közül, a közönséges Marchantia polymorphán kivűl, az illatos Grimaldia barbifrons, a sziklákon növő Preissia commutata, s a Fegatella conica és a földkerekség egyik legelterjedtebb mohja, a Metzgeria furcata képviseli főleg. A zuzmók közűl a cladoniák, usneák, ramalineák, peltigerák, parmeliák, graphideák bőven találhatók. A Szitnyán, a többi zuzmó társaságában él az izlandi zuzmó (Cetraria Islandica) és a rénzuzmó (Cladonia rangiferina) is.
18A vármegye gombáit igen sok kiváló mikologus tanulmányozta. E téren dr. Scopoli Antal János, a selmeczbányai főiskola egykori hirneves tanára volt az első. Nevét máig őrzik a Hydnum coralloides, Scop., a Boletus strobilaceus Scop. stb. Rendkivül sok gombát gyüjtött Kmety és anyagát Hazslinszky Frigyes, (Előmunkálatok Magyarhon gombavirányához és Magyarhon és társországainak szabályos discomycetái.), J. A. Bäumler (Fungi Schemnitzienses), dr. D. Saccardo (Contributo alla flora mycologica di Schemnitz), Abbé de bresadola (Hymenomycetes Hungarici Kmetiani) és dr. Hollós László (Magyarország gasteromycetái és Magyarország földalatti gombái) dolgozták fel. Hazslinszkynak dr. Mágócsi Dietz Sándor, Hollósnak szabó Zoltán is küldött a vármegyéből anyagot. A gazdaságilag káros gombákat újabban a selmeczbányai középponti kisérleti állomás teszi tanulmány tárgyává és a Vadas Jenő szerkesztette »Erdészeti Kisérletek«-ben különösen dr. Tuzson János ismertetett sok káros gombafajt.
Az ehető gombák közül nevezetesebbek: a bunkós gombák közül: a medvefarok, a lasa és a kláris gomba (Clavaria Botrytis flava és coralloides); a hydnumfélék közül a petrezselyem-gomba (Hydnum corralloides). Nagyon kedvelt a kanyargós gereben (Hydnum repandum), melyet őszkor a fagy beálltáig kapni. A polyporus-félék közül a bokros gomba (Polyporus frondosus) korhadó tölgyön gyakori. A tinóorrú gombák közül jó nyárigomba a gesztenyeszínű tinóorrú (Suillus castaneus); az édesnyelű tinóorrú (Boletus scaber) igen izletes, savanykás gomba, de korántsem oly becses, mint a hiribi (Boletus bulbosus vagy edulis), melynek husosabb, őszi termését télire is szárítják. Jó a bronzgomba (Boletus aereus), a húsos tinóorrú (Boletus bovinus), a melyet a fenyvesekben bőven lelni és a szemcsésnyelű tinóorrú (Boletus granulatus) is. A cantharellus-félék közül a tojássárgaszínű rókagomba (Cantharellus cibarius) kelemes kajszinbaraczk illatával nagyon kedvelt. Még kedveltebb a lemezes gombák (Agaricus-félék) közül a rizike (Lactaria deliciosa), melynek kellemes zamatú az illata; ez kétségkívül a legjobb ehető gombák közé tartozik, őszkor erdőn-mezőn bőven terem, különösen mohok között. Legfontosabb azonban az agaricusok közül a csiperke (Psalliota campestris), a melynek Ipolyságon csibiskegomba, csuportgomba a magyar neve. Ha lemezei megfeketednek, dobjuk el.
A kékhátú russula (Russula cyanoxantha) ehető, ellenben a vékony karimájú, fehérbélű vargánya (Russula foetens) kerülendő. Jó a szegfű-galócza (Agaricus esculentus) s az édeskés laska-gomba (A. ostreatus). nagyon kedvelt a tölcsérgomba (A. infundibuliformis), a mely nyáron, meleg eső utn, tömegesen bújik ki; kellemes, jóízű a szilfagomba (A. ulmarius) is. Nagyra becsülik az úrgombát (Amanita caesarea). A hasas gombák közül, melyekből dr. Hollós László 38 fajt és 4 fajváltozatot sorol fel Hont vármegyéből, a gömbölyű pöfeteg (Bovista plumbea) és a fekete pöfeteg (B. nigricens), a míg fiatal s belseje fehér, ehető és egész novemberig szedhető. Kedvelt tavaszi gomba a papsapka (Gyromitra esculenta). Még kedveltebb tavaszi gomba a kucsmagomba (Morchella esculenta), melyet sokan a legjobb gombának tartanak. Szárítva kereskedelmi czikk is lehetne. Hodrus-bányán a hegyes kucsmagomba (M. conica) terem bőségesen. Még nagyobb áron lehetne értékesíteni a szarvasgombákat, vagy triflákat. Ezekből dr. Hollós L. szerint a fehér szarvasgomba (Charomyces meandriformis Vitt.) és a vörös trifla (Melanogaster variegatus Vitt.) fordul elő Hont vármegyében. A fehér szarvasgomba, mely Ipolyságon a rozsnyói káptalan erdejében tömegesen előfordul, burgonyához hasonló földalatti gomba; kívül sárgás, belseje tömött, eleinte fehér, majd sárgás-barna, meander-formán szalagos, gyakran fölpúposítja a földet és tetejével olykor napvilágra is kerül; fő termőideje július-szeptember; ize és illata a franczia szarvasgomba fölé emelik, a melyet pedig 30 frankjával árulnak kilogrammonkint. Az intézőköröknek fel kellene hívni a szegény nép figyelmét e földalatti gomba gyüjtésére és mesterséges termesztésére. Kereskedelmi czikk lehetne nálunk a vörös trifla is, mely diónagyságú, ananász-rum szagú földalatti gomba. A földalatti gombák nem mérgesek, többnyire élvezhetők is, keresésük azonban sok kitartást és nagy türelmet kíván. Dr Hollós L. tiz fajt sorol fel Hont vármegyéből, melyek közül csak a Tuber maculatum, dryophilum és nitidum s az Elaphomyces arvinus említendők.
A káros gombák közűl a szőlő s a burgonya peronoszpórája, a gabonaneműeken élősködő üszög, rozsdagomba és anyarozs széltében elterjedt. A gyümölcsösökben a szilvafa életnedvét a Cucurbitaria Kmetii Bäum., Podosphaera tridactyla 19De Bary, az Exoascus pruni Fuckel szívja. Az erdei fákon élősködő gomba-fajok (Polyporusok, Trametesek, Melampsorák, Pucciniák) száma, Bäumler és D. Saccardo vizsgálatai szerint, százakra megy. A vármegyéből leírt új fajok közül a Hymenula microsporea Bäum. (a csörege fűzön), a Tympanis Kmetiana D. Sacc., (a cseregalagonyán) és a Macrosporium Schemnitziense Bäum. említendők. A Trametes pini-nek a fenyvesekben okozott pusztításait bőven ismertette dr. Tuzson János.
