Magyarosodás.
Magyarosodás.
A vármegyei közigazgatás újjászervezésével egyidejűleg indult meg a magyarosodás is. Az 1881. évi népszámlálás adatai e tekintetben rendkívül kedvezőtlen képet nyujtanak a vármegyéről. A vármegye 115.787 lakója közül 1881-ben 54.242 volt tót, 49.165 magyar, 7924 német, 255 czigány, 326 egyéb, míg beszélni nem tudott 3875. Tehát a vármegye lakosainak 46.85 %-a volt tót, és 42.47 %-a magyarajkú. (Körösi József: Adalékok Hont várm. nemzetiségi monographiájához.) De hogy a vármegye tisztikarának és tantestületének vállvetett munkája mit képes elérni a magyarosodás terén, azt legjobban Hont vármegye mutatta meg. Ez eredményes munka bírálatát épp ama férfiú tollából bírjuk, a ki a vármegyét az eltótosodás veszélyére figyelmeztette. Az 1890. évi népszámlálás már sokkal kedvezőbb viszonyokat tüntet fel e tekintetben. Ennek eredménye szerint a vármegye száznyolczvanhét községét 123.000 ember lakta, ebből 58.200 volt magyar, 65.500 tót, vagyis az utolsó tíz év alatt a magyarság 3 %-al gyarapodott, míg ellenben a tótság 2 %, a németség 1 %-al fogyott. A magyarosodás legerősebben mutatkozik az Ipoly völgyében, vagyis a Balassagyarmat és Szob között elterülő vidéken.
Elmagyarosodott községek Szelestény, Haraszti, Zahora (Erdőmeg), Újfalu, Leszenye, Nagycsalomia, Ipolyvecze, stb. A Korpona völgyében azonban Paláston túl, a Selmecz patak völgyében pedig Egegen túl megszűnik a magyar szó. A Búr-patak völgyében az utóbbi időben több tót falu magyarosodott meg, mint Százd és Bori is, mely utóbbinak állandó lakossága szintén magyarnak tekintendő. Az Alsó-Ipoly völgyében megmagyarosodott falvak közé tartoznak Ipolyszakállas, Leléd, Márianosztra és különösen Kóspallag. A Szikincze völgyében teljesen elmagyarosodott falvak Zalaba, Horhi, továbbá erősen magyarosodott Kis-Kereskény, a mi főleg Mailáth István buzgóságának tudható be.
A magyarosodás terén hathatós támaszt nyert a vármegye a Felvidéki Magyar Közművelődési Egyesületben, melynek honti fiókja 1888-ban alakult meg. Alapszabályait az 1888. évi szeptember 27-én tartott közgyűlésen állapította meg a vármegye közönsége.
A magyarosodás terén elért eredményeken felbuzdulva, a vármegye közönsége odatörekedett, hogy a vármegye magyar jellege külsőleg is kifejezésre jusson. E végből 1890-ben és 1891. szeptember 29-én tartott bizottsági közgyűlésében összesen harminczkét nem magyar nevű község nevének megváltoztatása iránt 404tett előterjesztést határozattá emelte, melyet a belügyi miniszter 1891. évi deczember hó 1-én 87.892/IV. sz. leiratával jóváhagyott. A nyolczvanas évek elején a gazdasági élet is jelentékeny lendületet nyer a vármegyei »Gazdasági Egyesület« megalapítása által. A »Gazdasági Egyesület« 1882-ben alakult, első elnöke gróf Chorinsky Igó, alelnöke Braunmüller Sándor, titkára Bolgár János volt. 1883-tól kezdve megindította a »Honti Gazda« czímű szaklapot, mely az egyesület közlönyévé lett.
A vasúti hálózat kiépítésének kérdése mind nagyobb mértékben foglalkoztatta a vármegye közönségét. 1886. szeptember 23-án robogott be az első vonat a vármegye székhelyére, melyet ennek közönsége nagy ünnepélyességgel fogadott.
E vasútvonal továbbfejlesztése képezte a vármegye főfeladatát, ezért nem fogadták el a nyitravármegyei vasútügyi bizottság javaslatát egy Ipolyságtól Léván át Nyitráig, illetőleg az országhatárig vezetendő vasútvonal tárgyában, hanem még 1889-ben hozzáfogtak az ipolyság-balassagyarmati vasútvonal előmunkálataihoz, mely vonal 1891-ben elkészülvén, át is adatott a forgalomnak.
E vasútvonal kiépítéséhez a vármegye 21.000 forinttal járult.
