Pártküzdelmek.
Pártküzdelmek.
1883-ban vették kezdetüket azok a heves pártküzdelmek, a melyek évtizedeken át háborgatták a vármegye belbékéjét. E honti állapotok elnevezéssel, a mely valóságos szállóigévé lett, a báró Majthényi László és Ivánka Zsigmond között évek során át tartó küzdelmet illették. Az ellenségeskedésnek az vetette el a magját, hogy 1882-ben Kossuth Lajost, a nyolczvanadik születése napján, az egész ország törvényhatóságai ünnepelték, csupán Hont vármegye késett az üdvözléssel. A vármegye e késését pótlandó, Ivánka Zsigmond – Héderváry Antallal egyetemben – mozgalmat indított, hogy Kossuth Lajost a vármegye legközelebbi közgyűléséről üdvözöljék. A közgyűlést megelőzőleg Ivánka Zsigmond tudomására hozta Majthényi László főispánnak a tervet, a ki – a tüntetést immár meg nem akadályozhatván – távol maradt a nevezetes közgyűlésről. Ebből az esetből csirázott a két férfiú ellenséges érzülete, a melyet Paczolay Jánosnak az 1883. évben bekövetkezett halálakor megüresedett ipolysági választókerületben támadt pártviszály még jobban kiélesített. Ivánka Zsigmond, a választókerület ellenzéki pártállására való tekintettel, a kerületet az ellenzék számára óhajtván megtartani, bejelentette Majthényi főispánnak, hogy maga lép fel itt képviselőjelöltként. A főispán ezt tudomásul vette és kijelentette, hogy nem befolyásolja a szabadelvű pártot a jelölést illetőleg; ennek ellenére azonban a szabadelvű párt gyűlésén maga a főispán hozta javaslatba báró Nyáry Béla jelöltetését. Báró Majthényi László ezzel maga ellen támasztotta fel az egész honti ellenzéket, a mely sietett szervezkedni a szabadelvű párt ellen. Az ipolysági választás rendkívül heves volt és báró Nyáry Béla győzelmével végződött, a mi az ellenzék elkeseredését még fokozta. Alig zajlott le a választás, két hónappal utóbb az országgyűlést feloszlatták és így a honti ellenzékre újabb küzdelem várt. A szervezett ellenzék vezérférfiai, Ivánka Zsigmondon kívül, két fia: László és Oszkár, továbbá Szabadhegyi Géza, Hederváry Antal, Ivánka István, id. Sághi Benő, Kádár Kálmán voltak, a kiknek meghívására gróf Apponyi Albert, Horánszky Nándor és több képviselő Felsőszemerédre, az Ivánka birtokára jöttek és a vármegye valamennyi választókerületéből összesereglett ellenzéki választók óriási részvéte mellett megtartott népgyűlésen tömörítették a honti ellenzéket. Közvetlenül az általános választások előtt gróf Apponyi Albert és Szilágyi Dezső, több más képviselővel együtt, Vámosmikolára mentek id. Jakabffy István jelölt érdekében és a választók nagy lelkesedése mellett bejárták a szalkai kerület egy részét, főképpen a Szikincze völgyét. A megejtett választások mindazonáltal nem hozták meg a remélt eredményt. Ivánka Zsigmond, az ipolysági kerületben 64 szavazattal kisebbségben maradt a szabadelvüpárti báró Nyáry Bélával szemben. Korponán az eddigi képviselőt, Dacsó Pált, egyhangúlag választották meg újból; Szalkán azonban az addigi szabadelvüpárti Podhorszky György ellen Jakabffy István ellenzéki jelölt győzött. A választásokat az akkori kormány nagy erőszakoskodása jellemezte; a választási elnököket meg sem eskették, miért is Ivánka Zsigmond peticzióval támadta meg báró Nyáry Béla mandátumát. – Az ipolysági választás ügyében az országgyűlés vizsgálatot is tartott, de jóllehet a vizsgálat visszaéléseket derített ki, a mandátumot nem semmisítették meg.
