Szabó Mihály.
Szabó Mihály.
A közgyűlés szétoszlása után a vármegye alispánja nyomban hozzáfogott a fenti határozatok foganatosításához. A vármegye közgyűlési termét lepecsételték, a főispáni lakosztályban levő s az állam tulajdonát képező bútorokat alkalmas helyiségben raktározták be, a főispáni lakosztályt pedig a vármegyei jegyzői kar részére rendezték be hivatalos helyiségűl. A kormány a lemondott főispán helyett Szabó Mihályt, Esztergom vármegye főjegyzőjét terjesztette elő, mire a belügyminiszter a vármegyének összes, e tárgyban hozott határozatait megsemmisítette, a huszonötös bizottságot pedig feloszlatta és annak működését betiltotta.
A vármegye közönsége deczember 29-én tartott űlésében értesűlt Szabó Mihály megyefőnök kineveztetéséről, a belügyminiszter megsemmisítő leíratát pedig a január 23-án tartott bizottsági közgyűlésben mutatta be az alispán. Mindkét közgyűlés megmaradt az előzők álláspontján, sőt a feloszlatott 25-ös bizottság tagjai számának 50-re való kiegészítését is elrendelte és így rövid idő alatt kezdetét vette a végletekig menő harcz, egyfelől a vármegye, másfelől az újonnan kinevezett megyefőnök között.
Nagyobb baj volt azonban, hogy az állami javadalmazás beszüntetésével a vármegye nem volt képes dologi kiadásait fedezni, így tartani lehetett attól, hogy a közigazgatás e miatt fennakad. A január 23-én tartott közgyűlés az irodai munkálatok beszüntetésére az alispánnak felhatalmazást adott ugyan arra az esetre, ha a dologi kiadásokra fedezet nem volna, mindazonáltal a közigazgatás és az ügyvitel tovább folyt. Szabó Mihály, kinek első beiktatása Selmeczbányán kudarczot vallott, s ki január folyamán nem mutatkozott még Ipolyságon, február 1-ére tüzte ki székfoglalóját. Már az előző napokban nagyszámú katonaság, három század huszár, egy zászlóalj gyalogság és százötven csendőr érkezett Ipolyságra.
Ezeknek fedezete alatt éjjel vonúlt be az új megyefőnök Ipolyságra, hol, miután az előre kiküldött főispáni titkár a megyeház nagytermét és a főispáni lakást karhatalommal elfoglalta, s a vármegyei jegyzőket onnan kilakoltatta. Másnap délelőtt tiz órakor csakugyan megtörtént a beiktatás, melyen három bizottsági tagon kívűl a tisztikarból egyedül Haán Kálmán vármegyei levéltáros, tb. főjegyző vett részt. A beiktatás alatt a megyebizottság tagjai a »Lengyel« szállodában gyűltek össze, hol a vármegye tisztikara is megjelent, élén Czobor alispánnal. Az értekezlet Ivánka Oszkár indítványára kimondta, hogy a közgyűlés egybehívását, valamint az eskületételt törvénytelennek tekinti. Szabó megyefőnök még aznap délben elhagyta Ipolyságot, mire a katonaság is eltávozott.
A február 9-én tartott bizottsági közgyűlésen, melyen Czobor László alispán elnökölt, a vármegye Sághi Benő, Ivánka Oszkár, Okolicsányi László felszólalásai után a végletekig menő harczot mondta ki a megyefőnökkel szemben. Ivánka István a hazafias tisztviselői kar megtarthatása és a vármegyei közigazgatás autonomiájának megőrzése érdekében egy közvetítő indítványt akart tenni, melyet azonban az országos vezérlő-bizottság véleményére való tekintettel visszavont és amely azután a Jankovich kezdeményezése alapján létrejött egyezségben nyert még radikálisabb megoldást. A február 9-diki közgyűlés kimondta, hogy addig is, a míg a B. Szabó Mihály beiktatásán részt vett megyebizottsági tagok megbélyegzésére szolgáló végleges szégyentábla elkészül és elhelyezhető lesz, a Sághi Benő által bemutatott ideiglenes, fekete szegélyű sárga lap helyeztessék el a közgyűlési terem falán, mely fekete-sárga lapot a közgyűlés határozata értelmében, a főajtó mellett bal oldalon levő üres falra nyomban a közgyűlés előtt felfüggesztettek. A lapon a következő fölirás volt:
412AZ
1906. ÉVI FEBRUÁR HÓ 1-ÉN
B. SZABÓ MIHÁLY MEGYEFŐNÖK
TÖRVÉNYTELEN BEIKTATÁSÁN A TÖRVÉNYHATÓSÁG
TILTÓ RENDELKEZÉSE DACZÁRA RÉSZT VETT
„HAZAÁRULÓ” MEGYEBIZOTTSÁGI TAGOK NÉVSORA:
KLIMENT JÓZSEF
HORVÁTOVICH ALAJOS
HAÁN KÁLMÁN
KRÁLIK LAJOS
1906. ÉVI FEBRUÁR HÓ 1-ÉN
B. SZABÓ MIHÁLY MEGYEFŐNÖK
TÖRVÉNYTELEN BEIKTATÁSÁN A TÖRVÉNYHATÓSÁG
TILTÓ RENDELKEZÉSE DACZÁRA RÉSZT VETT
„HAZAÁRULÓ” MEGYEBIZOTTSÁGI TAGOK NÉVSORA:
KLIMENT JÓZSEF
HORVÁTOVICH ALAJOS
HAÁN KÁLMÁN
KRÁLIK LAJOS
A február 9-én tartott közgyűlés a legközelebbi közgyűlés napját márczius 1-ére tűzte ki, mely azonban, miután annak a vármegyeházban való megtartását a csendőrség karhatalommal megakadályozta, Landauer Béla tb. főjegyző magánlakásán folyt le. E közgyűlésen, melyen Somogyi Béla főjegyző elnökölt, a tisztviselők, névszerint Somogyi Béla főjegyző, Landauer Béla tb. főjegyző, Czompó Ede tb. Főjegyző, Pályi Pál, Okolicsányi István aljegyzők, Salkovszky Ferencz tiszti ügyész, Tölgyesy Ferencz helyettes tiszti ügyész, báró Nyáry Alfonz árvaszéki elnök, Héderváry Lajos, Kancsár Márton, Halász Ferencz árvaszéki ülnökök, Sartorius István árvaszéki jegyző, Halmay László, Fodor Vilmos, Keve Károly főszolgabirák, Bolgár István, Berzeviczy Béla, Sippler Dezső, Reviczky Gábor, Battha László dr., Czobor Imre szolgabírák és Mailáth László közigazgatási gyakornok lemondtak állásukról. Ellenben Czobor László alispán, Marek Károly és Nándory Pál főszolgabírák, mint a tisztikar idősebb tagjai – megállapodás szerint – benyújtották nyugdíj iránti kérvényeiket. Egyben a hivatalhelyiségek bizottság által lepecsételtettek és a kulcsok a belügyminiszteriumba küldettek fel.
Szabó Mihály megyefőnök, ki az alispánt és főjegyzőt tiszti állásaikról elmozdítani megkisérelte, Haán Kálmánt az alispáni teendőkkel megbízta, de előrelátható volt, hogy ennek betöltésére, a melléje összetoborzott tisztikarral nem lesz képes.
Ez áldatlan helyzet megszüntetése végett Jankovich Béla vármegyei bizottsági tag Kaffka belügyi államtitkárral értekezvén, tőle azt a biztosítást nyerte, hogy elfogadható mód esetén a kormány szivesen beleegyezik a kibontakozásba. Erre a huszonötös bizottság, mely a nemzeti ellenállást szervezte, a következő feltételeket szabta meg: 1. Szabó Mihály eltávolítása; 2. az összes eddigi ellenállás tárgyában hozott határozatainak teljes épségben való fentartása; 3. a vármegye alispánjának főispáni hatáskörrel való megbízása és 4. a törvényhatóság visszatartott dotácziójának folyósítása. Miután a belügyi kormány e feltételeket elfogadta, Szabó Mihály megyefőnököt szabadságolta, Hontból eltávolította, hatóságát beszüntette és Czobor László alispánt a főispáni teendőkkel, de korlátolt hatáskörrel megbízta; továbbá folyósította az elmaradt dotácziót. Igy jött létre a több vármegye által is megirigyelt hires paktum, a melyet az országos vezérlő-bizottság is helyeselt, és a mely biztosította a hazafias vármegye törvényes adminisztráczióját.
Czobor alispán szabadságát megszakítva, márczius 16-án szolgálattételre behívta Czompó Ede és Totovits Kálmán tb. főjegyzőket, a kik tiszteletbeli állásaikról nem mondtak le és a közgyűlés határnapját márczius 24-ére kitűzte. A közgyűlés azután felszólította a lemondott, vagy nyugdíjaztatásukat kért tisztviselőket állásaiknak újból való lfoglalására, egyben azonban megismételte összes eddig határozatait, melyek az országgyűlés által meg nem szavazott adók és ujonczokra vonatkoztak.
A közigazgatás zavartalan menete egyelőre biztosítva volt ugyan, de mégis némi aggodalom tartotta lekötve a kedélyeket a jövendőt illetőleg.
Az események ez időtől kezdve rohamosan követték egymást. Már április hó elején teljes megegyezés jött létre a korona és a nemzet vezérei között, melyet csakhamar követett a Wekerle-kormány kinevezése. Andrássy Gyula gróf belügyminiszter előterjesztésére a korona ismét Lits Gyulát nevezte ki a vármegye 413főispánjává, a kit a vármegye közönsége osztatlan örömmel látott viszont a főispáni méltóságban. Ezzel a vármegye alispánjának, a ki betegsége miatt időközben nyugdíjazását kérte, megbízatása lejárt.
