A honfoglalás.
A honfoglalás.
A bajor püspökök leveleiből tudjuk, hogy a magyarok 897-ben, vagy 898-ban, megdöntötték a keleti frank őrgrófság szervezetét. 902-ben már a morvákat támadták meg és a Vág melléke is ekkor került uralmuk alá, a Morva birodalom pedig 906-ban végkép összeroskadt.
Tehát a 897–902 közötti években került a mai Hont vármegye területe a magyarok birtokába; de hogy ez harczok árán vagy pedig meghódolás útján történt-e, erről nem tájékoztatnak a följegyzések. Valószinűbbnek látszik az utóbbi eset, mert a magyarok a meghódolt szlávokat nem irtották ki, hanem szolgaságba vetették, de különben is az utóbbiak a morva birodalom megdőltével csak urat cseréltek s a magyarok fenhatósága alá kerültek. A krónikák, jelesül Anonymus, Béla király névtelen jegyzője, a XII. században is meglevő szájhagyományokra támaszkodván, már részletesebb adatokat közölnek a mai Hont vármegye elfoglalásáról.
Anonymus szerint Huba, Zoárd, Kadosa és Bors vezérek foglalják el hazánk éjszaknyugati részét, tehát Bana-t vagyis a mai Selmeczbányát is, mely a tatárjárás előtt, vagyis abban a korban, a midőn Anonymus is élt, e néven volt ismeretes. (Anonymus 37. fejezet.)
A fenmaradt helynevekből is láthatjuk, hogy a honfoglaló magyarok szivesen telepedtek le az Ipoly völgyében, melynek gazdag mezői és legelői a beköltözött lovas nép minden igényét kielégítették.
A magyarok letelepedését számos helynév őrizte meg. Egyike a legrégibb magyar telepeknek Szád, mely a régi magyar nyelvben erdőnyílást jelent. Növénynevek után képződtek Magyarád (Mogyoró tőből), Füzes-Gyarmat, Tölgyes; állatnév után Disznós. Magasabb művelődési fokot mutat már Egyházas-Nénye, mely még a XVII. században is e néven fordul elő, jeléül annak, hogy a helységben templom épült; csak az ujabbi időben alakult át Házas-Nényére. Továbbá Egyház-Marót, Apáti és Apát-Marót, melyek már a kereszténység behozatala után létesültek, az utóbbiak a kolostorfőnök nevéről, az apátról vannak elnevezve.
A bíborban született Konstantin művében említett hét magyar törzs (Nyék, Megyer, Kürt-Gyarmat, Tarján, Jenő, Kar és Kaz) nevét is megtaláljuk Hont vármegyében. Igy az ipolyvölgyi Terényt hajdan Terjén-nek nevezték, a mint Demjénd-ből idővel Deménd lett. Gyarmat nevü helység több is van a vármegyében, mint Füzes-Gyarmat, Kis-Gyarmat, Ipoly-Gyarmat. Kaz (Keszi) is többféle van, így Kőkeszi és Felkeszi (Sirak); Keszihócz azonban már elszlávosodott alakja.
Az ősi nemzetségek és családok nevei közül is többet találhatunk a vármegye területén, melyek közül azonban egyesek idővel eltótosodtak és most már szinte a felismerhetetlenségig elferdítvék. Igy: Aba, Bátorfalu, Csab (Csáb-hrad, ma Csábrág), Csal, Egeg (Ögeg), Marót, Szemeréd (Szemere), Zsember, Pócsfalu (ma Pocsuvadlo), Visk.
Felmerül most már a kérdés, vajjon a honfoglaló magyarok a mai Hont vármegyéből mekkora területet szállhattak meg? Sajnos, az őrök és az országhatárt alkotó gyepük nyomát Hontban eltörölte az idő; annyi azonban kétségtelen, hogy Szent István király uralkodása alatt a mai Hont vármegyénél húzódott az országhatár, mert Zólyom vára Kálmán király (1095–1114.) uralkodása idejében épült fel és jó ideig csak királyi praedium volt, melynek művelésére és őrizetére még 2841218-ban is a honti vár népeit rendelték ki. (Knauz: Monum. Eccl. Strig.. 286. Karácsonyi János: Századok, 1901. évf. 1048.)
A Honttól éjszaknyugatra eső Susoly-völgy a mai Bars vármegyében is csak vadászterület volt, a keletre első Nógrád vármegyében pedig a határ a losonczi völgyön húzódott keresztül. Összefoglalva tehát az elmondottakat, kétségtelen, hogy az első megszállások csak az Ipoly, Garam és a Szekincze patak völgyére szorítkoztak.
