Bronzkorszak.
Bronzkorszak.
Bronzkori emlékek kerülnek felszínre Dömeházán is; a kenderföldeken gyakran 95 cm. nagyságú fazekakat találnak. Sajnos azonban, ezek ritkán jutnak ép állapotban a kutató kezébe, miután a nép többnyire összetöri azokat. Mind Dömeházán, mind pedig Felsőszemeréden egykori urnatemető maradványai láthatók. Méznevelő helység határában is urnatemető nyomaira bukkantak. Még 1833-ban a pásztorok a Sztránya nevű hegyoldal alatt, a Korpona folyó partján nehény, a víztől kimosott cserépedényre (urnára) akadtak. De a lelet legnagyobb része a nép kezében megsemmisült. A cserépedényekben talált csontmaradványok a halottégetésre engednek következtetni. (Ifj. Palugyay Imre: Magyarország Ujabb leirása. IV. k.)
A Felsőtúron talált bronzleletek közül, melyeket Kubinyi ferencz gyüjteményében őriznek, egy félholdidomú bronzsarló és egy háromélű sodronyból font húszhajlású bronztekercs érdemel említést. Legbecsesebb azonban e nemben a királyházi lelet, melyből 1872 óta két csákány, három karika és két karperecz van a Magyar Nemzeti Múzeumban. Ugyancsak oda került a Nagykereskényen, Mailáth István birtokán, agyagásás alkalmával talált szárnyas véső mintája. Id. Keller Rezső 1877-ben őskori bányászeszközt adott a Magyar Nemzeti Múzeunak, melyet Szebelében találtak; ezzel az adománynyal együtt több kőeszköz is került a Magyar Nemzeti Múzeum birtokába. (Hampel József: A Bronzkor Emlékei Magyaországon. II. köt. – Arch. értesítő 1891. XI. 353.)
A felszínre jutott régiségek az itt letelepült népek bizonyos fokú műveltségéről tesznek tanúságot; különös figyelmet érdemel e tekintetben a szebellébi lelet, mely a bányamívelésre is némi világot vet. Sőt még a kőeszközök, jelesül a kigylából készült házieszközök is a kereskedés némi nyomára mutatnak, mert az eszközök anyagául szolgáló kő Hontban sehol sem terem meg és úgy látszik, nyers állapotban hozták be azt az őslakók és itthon dolgozták fel.
