Bakabánya.
Bakabánya.
Bakabánya. Egyike a legrégibb helységeknek; Villa Baka név alatt már a garamszentbenedeki apátság 1075. évi alapító levele említi. A város azonban német (szász) telepítés. Hajdani neve Német-Baka, másként Pukantz volt, mely a szláv Pukanecből származott. A XIV. század elején már virágzó bányamíveléssel találkozunk itt; bányaszabadalmait 1321-ben Róbert Károly királytól nyerte. Zsigmond király és Ulászló újabb szabadalmakat adott néki és akkor a szabad királyi bányavárosok közé emelkedett. E szabadalomleveleket utóbb I. Ferdinánd király 1545. ápr. 28-án és 1547. nov. 16-án megerősítette. (Kir. Könyvek II. 93. és 216.) Sajnos azonban, e kivonatos bejegyzések nem nyújtanak bővebb felvilágosítást a Károly és Ulászlótól (az utóbbitól három) nyert szabadalmait illetőleg.
Hogy az egykori bányatelepítvény mikor alakult át várossá, közelebbről nem állapíthatjuk meg. Az 1321. évi oklevél szerint a bányatelepítvényhez egy mérföldnyi távolságban elterülő vidék tartozott. Egy 1331. évi oklevél a bakabányai bíró malmáról tesz említést. Miklós és Péter, László fiai a Garam melletti szentbenedeki apátságtól zúzó felállításához szükséges területet vesznek ki; a szerződő polgárok a kötött egyezséglevélben Cives de Bakabánya megnevezéssel szerepelnek. A garamszentbenedeki apátságnak nagyobb kiterjedésű birtokai voltak Bakabányán. Az újonnan nyitott bányák ügyében 1345-ben jött létre az egyezség az apátság és a város között. (Fejér: VIII. IV. 273.) Zsigmond király korában Bakabánya már az alsómagyarországi bányavárosok között foglal helyet és 1428-ban azokkal együtt Borbála királynő kapta adományul. Ettől kezdve a szövetséges városok jogaiban és kiváltságaiban osztozott. (Wenzel Gusztáv: Magyarország Bányász. Kritik. Története.)
Gót ízlésű templomát egy Margit nevű leányzó építtette 1506-ban, kinek emlékét a szószék lépcsőjére festett és a következő felirattal ellátott arczképe őrizte meg az utókorra: »Margaretha virgo aedificavit aeclesiam hanc 1506«.
