A tatárjárás.
A tatárjárás.
1241. márcz. 12-én a Vereczkei szoroson át betört tatárhad alig nehány nappal később már Vácz tájékán pusztított. Ekkor Hont, habár csak rövid időre, elkerülte a tatár inváziót. A gyászos emlékű mohi csata után (ápr. 11.) IV. Béla király a borsodi Bikkhegységen át Nyitra felé menekült és útba ejtette a mai Hont vármegye területét is. Vele volt Hunt-Pázmán Ivánka fia, András, a Forgáchok őse, a ki gyors paripáját a királynak adta át és Tamás testvérével visszamaradt. Andrásnak sikerült menekülnie, de Tamást a tatárok megölték. Kivüle még Kozma és Achilles testvérek estek el a Hunt-Pázmán nemzetségből (Fejér, IV. 2. 207.–IV. 2. 388., Wenzel, II. 269.) Mialatt a tatár had zöme az Alföldet dúlta fel, azalatt az a tatár sereg, a mely Lengyelország ellen indúlt, április vége felé Trencsénbe rontott; onnan előbb a Vágmentétől a Dunáig, azután felfelé Zólyomig pusztított. Ekkor dúlták fel Korponát és Bányát (Selmeczbányát) is. A tatárok elvonulta után IV. Béla királyra nehezedett az ország helyreállításának gondja. E nagy munkában sokkal több kitartást tanúsított, mint az ország védelmében. Az elpusztult vidékeket újra benépesítette és az egyes városokat kiváltságokkal látta el. Ekkor keletkezett a régi Bánya romjaiból a mai Selmeczbánya. Új lakókkal népesült be Korpona is, melynek kiváltságai értelmében magyar ember az ottani német lakók akarata ellenére le nem telepedhetett. IV. Béla király második honalapítási munkájában, 1244-ben, Hontba is ellátogatott, megerősítette Korpona szabadalmait, melynek kiváltságleve a tatárdúlás alatt elveszett; 1244. nov. 16-án Sághon keltezi egyik oklevelét. (Pauler, i. m. II. 200. – Fejér, V. 1. 308.) A Hunt-Pázmánok is csakhamar kiheverték a tatárpusztítással rájuk mért csapást. Az 1244-ben kelt oklevél több tagját említi, így Kovárszeg birtokosaiként Lampert és fiait, Egyházascsalomján Felicziánt és fiait, Miklós fiait, Pázmánt és Miklóst, Szaniszló comest és fiát. Pongráczot. (Hazai Okmt. IV. 29.) A helyreállítás nagy műve még be sem fejeződött, a mikor IV. Béla király Harczias Frigyessel számolt le. Az 1246. évi hadjáratban a Hunt-Pázmán nemzetségből Achilles és Kozma vettek részt; ez érdemeikért pedig Szakolczát és Bazint nyerték a királytól. 1255 augusztus közepén az ország tanácsára három vármegyének, Gömörnek, Hontnak és Nógrádnak gyűlést hirdetett Béla király Váczra, hogy az ország rendjét ismét helyreállítsa és kinek-kinek visszaadja a magáét, az elfoglalt birtokokért és az okozott sérelmekért pedig elégtételt szolgáltasson. (Pauler, II. 226.) Ekkor már elnézőbb volt a várjavak visszakövetelése tekintetében is, sőt a közötte és fia, István ifjabb király között kitört polgárháború alatt (1262–1267) bőkezűen osztogatta már a várbirtokokat. Ezekből kijutott az egyháziaknak is; így László honti főesperes 1263-ban Gyürki falut nyerte a királytól (Knauz, I. 491.)
A mikor 1266 elején az atya és fia között helyreállott a béke, István ifjabb király gazdagon jutalmazta azokat, a kik a megpróbáltatás napjaiban mellette híven kitartottak; 1266. június 23-én Badinban kelt oklevelével Kemenczét András comesnek adta. (Knauz, 1. m. I. 536.699.)
