II. Lajos
II. Lajos
A Nándorfehérvár elestét (1521.) követő rémület hatása alatt a rendek az ország védelmére adót vetettek ki, majd az 1523. évi budai országgyűlés a megindítandó hadjárattal foglalkozván, Szobi Mihályt főkapitánynyá választották. Az országgyűlés határozata következtében, a köznemesség ez év nyarán mindenfelé készülődött a megindítandó hadjáratra. A Baloghy-család, melynek tagjai szintén hadba készültek, iratait biztonság okából az esztergomi Ferencz-rendűek házában helyezte el; a mikor erről Palásti Balázs értesült, vendégként jelent meg a szerzetesek házában és az okiratokat kézrekerítette. (Palásthy Pál i. m. I. XXXV.)
A mióta a selmeczi, körmöczi és más bányákat az augsburgi Fugger-ház vette bérbe, számos német bányász telepedett le a bányavárosokban. Ezek a munkások 1523-tól kezdve mindegyre jobban terjesztették Luther tanait, melyeknek 1525. év elején Selmeczbányán már számos követője volt. A bányavárosok szövetségének élén Selmeczbánya adott példát az új hit terjedésére. Az 1525. évi hatvani országgyűlésen nádorrá választott Werbőczi erélyesen lépett ugyan fel ellenük, de Werbőczi hatalma már nem sokáig tartott s az 1526. évi rákosi országgyűlésen, megcsalódva a saját pártjában, csüggedés vett rajta erőt; alighogy a tanácskozások megkezdődtek, lemondott a nádori méltóságról és Szobi Mihálylyal zólyommegyei birtokára vonult. (Millenn. Tört. IV. 487.) A Budára áttett országgyűlés Werbőczit és Szobi Mihályt hűtlenekként jószágvesztésre itélte és az ítélet szövegét számos példányban szétküldte az országba.
A köznemesség ezen az országgyűlésen cserben hagyta bálványozott vezéreit, de ezzel nem tartóztathatta fel a bukást. Alig nehány hónap mulva Mohács mezején a nemzet színe-virága elvérzett, beteljesült tehát az, a mit Szobi Mihály Budáról való eltávozása előtt híveinek könyek között megjósolt. Szobi és Werbőczi mindketten túlélték a mohácsi veszedelmet; Szobi Mihály, Erdély követeként, az 1527. év márczius havában tartott országgyűlés egybegyűlte előtt néhány nappal halt meg, míg Werbőczire a mohácsi vészt követő években jelentékeny szerep várt hazánk történetében. (Fraknói V.: Werbőczi. 263.)
A vármegye fő- és alispánjai a legrégibb időktől a mohácsi vészig bezárólag, a következők voltak:
