II. Ulászló.
II. Ulászló.
A Mátyás király halálát követő korszakban a vármegyei közéletben Szobi Mihály mindegyre jelentékenyebb szerepet kezd játszani. Daczára nagy vagyonának, a köznemesség érdekeinek egyik első zászlóhordozója lett. A mily szeretettel karolta fel a nemesség érdekeit, épp oly nagy ragaszkodással viseltettek iránta a köznemesek, a kiknek magas méltóságait köszönhette. Szobi Mihályt benső barátság fűzte Werbőczi Istvánhoz, a ki pályáját az ő támogatása mellett kezdte. 1498-ban találjuk együtt elsősorban e két férfiút a sághi konvent előtt, mely alkalommal Szobi Mihály Werbőczi Istvánnak, a ki ekkor még a királyi kuria jegyzője volt, két falut kötött le Nógrádban. Az 1505. évi országgyűlésen, melyen Hont vármegyét Kovári Pál, Nényei Mocskos György, Csehy László és Osgyáni Bakos János képviselték (Fraknói Vilmos: Werbőczi Istv. 365.), Szobi Mihályt már ott találjuk a nemzeti párt vezérei között az erőszakos főnemesség és az udvari párt ellen folytatott küzdelemben.
317Valószinüleg e fellépése késztette az udvart arra, hogy a honti főispánságot felajánlja neki. 1506-ban Szobi Mihály már a vármegye főispáni székében ült, de a méltóság nem kábította el, sőt még szorosabbá füzte a viszonyt közötte és Werbőczi István között. Ezt bizonyítja az a kölcsönös örökösödési szerződés is, melyet ez időtájt kötött Werbőczivel, a ki 1506-tól kezdve szintén honti birtokos. A pórlázadás leveretése után a nemesség Werbőczit bízta meg a nemesi kiváltságok összeírásával. A Werbőczi Tripartitumának felülvizsgálására kiküldött bizottság tagjai sorában ott találjuk Szobi Mihályt is. Az 1518. évi bácsi országgyűlésen kincstartóvá, majd az országos tanács tagjává választották meg. (Mill. Tört. IV. 421.)
