Zsigmond.
Zsigmond.
Zsigmond uralkodása kezdetén bőkezü adományokkal igyekezett magának híveket szerezni. 1389-ben a Hunt-Pázmán nembeli Vajdai Demeter veszprémi püspöknek és unokaöccseinek adományozta Hunt-Pázmán ifj. Ders és Demeter összes birtokait, a kik ekként ismét jelentékeny birtokosokká lette a vármegyében, habár a nemzetség régi hatalmát visszaszerezni nem tudták. A szerencsétlen kimenetelű nikápolyi hadjárat, valamint Zsigmond király önkényes eljárása azonban mindegyre fokozták az elégületlenséget. Az ellenzék élére az országnagyok maguk állottak. A mikor 1401 április 28-án Zsigmondot elfogták, az ország kormánya egy e czélból alakult tanács kezébe került, melyben a Hont vármegyebeli birtokos Szécsényi Frank országbíró is helyet foglalt. Zsigmond azonban, párthíveinek közbenjárására, csakhamar kiszabadult a fogságból. Az a párt, a mely Nápolyi Lászlót óhajtotta a magyar trónra, mindegyre háborgott; László fellépése azonban kudarczczal végződött. Zsigmond király hívei könnyű szerrel fojtották el 1403. nyarán az egész felkelést; Szántói Laczkfi Jakab és Dávid, a kik Komárom várát megszállták, a felkelés tovább terjedését megakadályozták, és így (Millenn. Tört. III. 460.) László híveivel Dalmácziába szorult. Mialatt kanizsai János esztergomi érsek Zárában volt, Zsigmond hívei bevették Esztergomot és a prímás birtokait elpusztították. A nápolyi László-féle felkelés leveretése után Zsigmond egész hadseregével Tvartkó boszniai király ellen fordult. A sikeres boszniai hadjárat emlékére alapította 1408 deczember 12-én kelt oklevelével a Sárkány-rendet, melynek első lovagjai között a vármegyében birtokos Szécsényi Simon főajtónálló és Lévai Cseh Péter főlovászmester is szerepelnek, utóbb megkapta e rendet Gyarmati Balázsfi (Balassa) Miklós fia László, a vármegye főispánja is (1409.). Mialatt Zsigmond király a konstanzi zsinaton volt, azalatt (1416-ban) török martalóczok törtek be az ország déli vidékére, mely alkalommal többen rabságba estek. a rabságba jutott főurak kiváltása érdekében, Garai János kezdeményezésére, Lávai Cseh Pétert küldték a törökökkel való megalkuvásra Lazarovics István rácz despotához. (Millenn. Tört. III. 531.)
