A pilisi apátság.
A pilisi apátság.
A pilisi apátság, mely Hont vármegye területén Szántót és Apátmarótot birta, a mohácsi vész után egyes hatalmas főurak kezébe jutott, majd pedig a török hódoltság következtében székhelyétől menekülni volt kénytelen.
Szántó 1541-ben még a pilisi apáté volt; 1542-ben azután Apát-Maróttal együtt Nyáry Ferencz birtokában találjuk, a kié 1549-ben is volt. Drégely eleste után (1552.) Apátmarót is a török hódoltság körébe esvén, rajta három török úr osztozott. Szántó 1569-ben ismét a pilisi apát kezébe került, de 1613-ban teljesen áldozatúl esett a török hódoltságnak. 1578-tól kezdve vannak adataink a szántói savanyúvízről is, mely idővel mind nagyobb hírre tett szert, de a melyről a középkori oklevelek még mélyen hallgatnak, jeléül annak, hogy valószinűleg ezen tájt fedeztetett fel.
1541 után az apátság birtokait világi papok kapták. 1610-től Füley Tamás győri kanonok birta Szántót és 1616-ban Apát-Marótót is, majd később 3581643-ban Szelepcsényi György kezén találjuk, a ki ezidőtájt a törököktől el nem foglalt összes egyházi javakat birta Hont vármegyében. 1696-ban Illyés András pozsonyi kanonokot nevezték ki pilisi apáttá, a ki Szántót és Apát-Marótot az 1712-ig terjedő időre bérbe adta. Alig nehány évvel később (1698) azonban Mattyasovszky László kanczellár szerezte meg a pilisi apátságot, a ki Apát-Marótra és Szántóra gazdatiszteket rendelt. III. Károly király 1712-ben Nezorin Flórián wellechradi cziszterczita apátot nevezvén ki pilisi apáttá, Szántó és Apátmarót a wellechradi apátság birtokába jutott. Szántó és Apátmarót ekkor házi kezelés alá került; 1713-tól kezdve egy rendtag végezte a jószágkormányzói teendőket. Nezorin utóda, Mály József, megkezdte a szántói templom építését, mely az 1745–1754 közötti időben készült el.
A wellehradi apátság eltörlésével (1784.), a pilisi apátság egy időre önállóvá lett, de 1787 szeptember 17-én II. József császár a pilis apátságot is eltörölte. A kiküldött biztosok október 15-én jelentek meg Szántón és Apátmaróton, Mailáth Ferencz vezetése alatt, a leltározás végett. Ekkor a birtokokat egy időre a beszterczebányai kincstári gazdasági kerülethez csatolták, 1796-ban azonban tíz évre Mailáth Ferencz kapta bérbe. 1802-ben az apátság visszaállíttatott ugyan, de a honti birtokok csak 1806-ban kerültek vissza a cziszterczita rend kezére. Schumann Teofil apát Pászty Raymund egri gimnáziumi igazgatót küldte Szántóra és ő reá hárult a feladat, hogy a bérletből kikerült, rendkívül elhanyagolt állapotban levő apátsági birtokokat ismét jó karba hozza. (Békefi Remig: A pilisi apátság története. II. k. – A cziszterczita rend emlékkönyve, 1896.)
