A szatmári béke.
A szatmári béke.
Ezzel befejeződött a kuruczvilág Hont vármegyében. A kimerült vármegye ettől kezdve csak tétlen szemlélője lett ama nagy nemzeti küzdelemnek, mely a szatmári békekötéssel (1711.) ért véget. Csak kevesen voltak, a kik a nemzeti küzdelem mellett mindvégig hűen kitartottak; így Jánoky Zsigmond és Kajaly Pál, valamint az öreg Gerhard György, a ki fejedelmét a számkivetésbe is követte. A történelem följegyezte Szentivány Rafael alispán nevét is, a ki csak a szatmári békekötés után tért vissza Munkácsról, a hová a vármegye pecsétjét is magával vitte és azt csak 1712-ben szolgáltatta vissza a közgyűlésnek, a mely tizenkét akó borral kedveskedett a visszatért alispánnak.
