Csábrág eleste.
343Csábrág eleste.
Augusztus havában gróf Pálffy János csellel kézrekerítette Csábrágot és így a kuruczok elvesztették egyetlen erősségüket is, melyre még támaszkodhattak. Csábrág elfoglalását az egykoru irók így adják elő: Pálffy, mintegy százötven németet kurucz ruhába bujtatott és ezek tíz megkötözött német rabot hajtottak maguk előtt. Kovács János csábrági várnagy gyanútlanul bocsátotta le előttük a hidat, ámde alig értek be az álkuruczok a várba, leoldották a német rabok kötelékeit és megtámadták az ötven főnyi elámult őrséget, melyet csakhamar lefegyvereztek és az ide menekült Mérey Mihály szekszárdi apáttal együtt foglyul ejtettek. (Hőke Lajos kézirata.)
Az 1709. év végén csupán a kishonti kerületben, Ráhón, volt valami csekély kurucz őrség. Jákóffy Ferencz parancsnoksága alatt, de ez sem tarthatta magát soká. (Bél Mátyás: Notitia Regni Hung. IV. 739.) A császáriak előnyomulása következtében a fejedelemhez hű tisztikar is menekülni kényszerült. Szentivány Rafael a vármegye levéltárát Csetnekre vitette, maga pedig Munkács várában huzódott meg. 1710 tavaszán Károlyi Sándor ismét ötezer lovassal igyekezett megközelíteni Érsekujvárt, hogy azt élelemmel lássa el. Érsekujvár azonban nem sokáig tartotta magát: augusztus 31-én kitűzte a fehér zászlót. A várbeli őrségből egyedül Pongrácz nem tette le a fegyvert, hanem ötszáz hajduval áttörvén az ostromló seregen, szerencsésen eljutott a kuruczokhoz.
