A szécsényi országgyűlés.
A szécsényi országgyűlés.
Lipót király halálával a jószándékú I. József került a trónra, a ki 1705. nyarán újból belenyugodott a tengeri hatalmak közvetítésébe. Rákóczi, hogy a béketárgyalásokon az ország megbizottjaként léphessen föl, szeptember 12-ére Szécsénybe országgyűlést hirdetett. Mielőtt a vármegye a szécsényi gyűlés dolgában intézkedett volna, a Hontba tört ráczokkal kellett elbánnia. Az augusztus 14-én Szebelében tartott közgyűlés fő- és jószágvesztés terhe alatt általános felkelést rendelt és gyűlhelyül Visket jelölte ki. A ráczoktól pedig megszabadulván, a vármegye a szécsényi országgyűlésre Kajali Pál I. és Kovács János II. alispánt, továbbá Madocsányi Miklóst, Madách Pált, Bory Gábort és Kubinyi Mihályt küldte követekül. A szécsényi országgyűlés II. Rákóczi Ferenczet vezérlő fejedelemmé választotta. A vallási sérelmek orvoslására mind a három felekezetből bizottságot küldött ki; Hont vármegyében e bizottság tagjai voltak a katholikusok részéről: Kovács János és Bory Gábor, a lutheránusok részéről: Kajaly Pál és Kubinyi Mihály, a kishonti kerületből pedig Sipos János és a reformátusok részéről Koós Gáspár.
Az országgyűlés feloszlása után ismét megkezdődtek a hadi készülődések. A főhadbiztos 3000 kila lisztet követelt a vármegyétől és ezenkivül még minden portára 16 forint hadi adót vetett ki. Az október 16-án Paláston tartott közgyűlés ismét csak a katonaszállítással és az élelmezéssel foglalkozott. A falusi bírákat és esküdteket száz botbüntetés terhe alatt kötelezték az otthon tartózkodó hajdúk táborba való küldésére. (Hőke Lajos kézirata.) A következő két év is rendkivül mozgalmas volt, habár a vármegye helyzetén lényegesebb változást nem idézett elő. Esztergom császári kézben lévén, az őrség gyakori kicsapásokkal sujtotta az Esztergomhoz közel eső falvakat, miért is e falvak adója elengedtetett. A szökött 341katonákkal szemben is rendkivül szigorúan lépett fel a vármegye. A füzesgyarmati, rakonczai és helembai és más bírákat a vármegye törvényszéke elé állították, mert a szökevény katonákat be nem jelentették. Két szökevény hajdút pedig felakasztottak. Azokat, a kik tisztjeik tudtával jöttek el az ezredektől, szintén letartóztatták. Ugyanezen évben (1706) több intézkedés történt a rézpénz forgalma és a drágaság korlátozása iránt is.
