A törökök a bányavárosokban.
A törökök a bányavárosokban.
Ettől kezdve a bányavárosok örökös veszedelemben forogtak. 1553-ban a bányavárosok újból arra kérték a királyi biztosokat, hogy Léva, Bát és Korpona védelmére eszközöljenek ki nagyobb számú helyőrséget. A mikor 1553. június 5-én Korponát a török meghódolásra hívta fel, a király Lepoglavai Krusich Jánost nevezte ki a város kapitányává és állandó helyőrséget rendelt oda, mely 1554–55-ben négyszáz lovas- és 189 gyalogosból állott. De a kiváltságaira féltékeny városi polgárság és a katonaság között napirenden voltak az összeütközések és 1558-ban újból panaszt merült fel Krusich ellen. mire Ferdinánd király a várkapitánynak meghagyta, hogy a város szabadalmait tartsa tiszteletben és legyen barátságos a polgárok iránt; viszont azonban a polgároknak is meghagyta, hogy a védelmet illető dolgokban engedelmeskedjenek a kapitánynak. (Matunák: Korpona várkapitányai. 7.1.)
A védelmi intézkedések kiterjedtek a vármegyének a törököktől meg nem szállott többi részeire is. Csábrágon és Szitnyán királyi őrség tanyázott, de az utóbbi helyen mindössze nyolcz lovas és 29 gyalogos volt. Csak az 1564-ben Királyfalván Dobó István, az egri hős elnöklete alatt tartott haditanács rendelt Korponára háromszáz, Csábrágra száz és Bakabányára, melyet 1569-ben fallal vettek körül, ötven, továbbá Szitnyára negyvenkét gyalogos katonát. az 1562. július 24-én Miksa királyi herczegtől nyert értesülés szerint Korponára kétszáz lovast és ugyanannyi gyalogost rendeltek; a szerencsétlen kimenetelű Szécsényi csatában elfogott Krusich János helyébe pedig Divék-Ujfalusi Ujfalussy Ferenczet nevezték ki kapitánynyá.
A törökök az elfoglalt Drégelyt nem építették fel ujra, hanem csupán fából alkotott megfigyelő állomást létesítettek ott; 1575-ben azonban Palánkon erősséget emeltek, mely a nógrádi szandsák-bégek parancsnoksága alatt állott. az 1566. évi háború során Drégely új török helyőrséget kapott, mely ettől kezdve szinte szünet nélkül háborgatta a vármegye lakosságát. 1567. január 11-én Kormosót és királyfalvát dúlták fel, 1568 augusztus 26-án a bakabányaiak marháit hajtották el, 1569. július havában a korponai határban több embert ejtettek foglyul, 1570-ben a korponai szőlőhegyekről husz embert hajtottak el; 1571-ben július 14-én Bakabányánál megrohanták az arató népet, két legényt és egy leányt, valamint hét bakabányai embert vittek el. Szászpelsőczről 19 és Korponáról szintén nehány embert hurczoltak el, Tótbakáról háromszáz darab szarvasmarhát hajtottak el; deczember 6-án Szitnyatőn nehány házat hamvasztottak el és negyven embert fogságba vetettek; 1573. június 14-ének éjjelén nehány török martalócz Bagonyára ütött és három embert vitt el, azután Korponára tört és onnan nagyszámú gyermeket rabolt. Július 12-én a Bélabánya mellett levő Dobóról 35 embert vittek el a törökök és több házat felgyujtottak, 1574. szeptember 18-án Gyekésen portyáztak, október havában pedig Szitnatón, a hol három házat hamvasztottak el; ez alkalommal Bosnyák Antal szent-antali kapitány, a ki éppen portyázáson volt, török fogságba került és a szintén elfogott 13 hajdújával Nógrádba hurczolták őt, a honnan csak négyen menekültek haza. (Matunák Mihály: Drégely és palánk cz. dolgozatából.)
