Török támadások.
Török támadások.
A törökök támadásaival szemben a vármegye inkább csak a védelemre volt utalva; de e tekintetben is igen kevés történt. Az 1569: XIX. t.-cz. Léva, Bakabánya, Bozók és Korpona megerősítésére Hont, Turócz, Liptó, Árva, és Zólyomvármegyék közmunkáját rendelte ki; 1578-ban Bozók felépítése költségeit a közmunkaváltságból fedezte és Korpona, Hont, Bakabánya, Turócz-, és Árva vármegyék közmunkájával javították.
Sajnos azonban, a törökök elleni küzdelem ezen korszakában folytonos egyenetlenségek bénították meg a védelem sikeres szervezését. Korpona német 322polgársága a kapitányával, Ujfalussy Ferenczczel, nem tudott megférni; a folytonos viszályok következtében 1563-ban, királyi biztosok jelentek meg a városban, a kik tizenkét pontban összefoglalták a katonaság és a polgárság kölcsönös érintkezését szabályozó elveket. de ezzel sem állott helyre a béke, mert Ujfalussy ellen ismét panasz merült fel, mire a király Ujlaky-Sebestyént nevezte ki kapitánynyá. (Matunák Mihály: Korpona várkapitányai.)
1565. nyarán nyugtalanító hírek keltek szárnyra a bányavárosokban a törökök készülődéseiről. Ujlaky Sebestyén korponai kapitány összeszedvén a bakabányai, kékkői, csábrági és bozóki katonaságot, július 10-én Szécsény alá küldte és másnap maga is utánuk sietett, de már július 15-én visszatért Korponára. – 1566-ban a török fogságból kiszabadult Lepoglavai Krusich János lett korponai kapitány, a ki Csábrág és Szitnya várán kivül bárói rangot nyert. De Latour Jeromos kapitány parancsnoksága alatt egy zászlóalj gyalogságot rendeltek a városba, melyből azonban ötven-ötven gyalogost Bakabányára és Lévára küldtek.
Krusichnak már alkalma nyílt 1566-ban szembeszállni a törökökkel, a kik július 3-án a korponai határba törtek. 1569-ben, noha az előző évtől kezdve hivatalosan béke volt, a török Bakabányát akarta behódolásra kényszeríteni, mely ügyben Musztafa budai pasa neheztelő levelet intézett Krusichhoz. 1570 június havában a drégelyi törökök intéztek támadást Korpona ellen. Amhát nógrádi és drégelyi szandzsák-bég vezérlete alatt. Krusich azonban huszonnégy katonájával és Selmeczről jött százötven főnyi segédhaddal elűzte őket. 1573-ban háromszáz török egész Korpona kapujáig hatolt, de a városi őrség elűzte őket.
A következő (1574.) év elején ismét a törökök támadása nyugtalanította a bányavárosokat. Márczius 1-én Bakabánya futár útján értesítette Selmeczbányát a törökök közeledtéről, a kik ekkor már Palástnál voltak és onnan Bakabányát, Korponát és Szent-Antalt egyaránt fenyegették. Krusich e hír vételekor nehány katonájával Csábrág felé lovagolt, útközben a törökök megtámadták s csak több katonájának foglyul esése után tudott Bozók várába menekülni. Majdnem foglyul esett Fánchy György bozóki kapitány is, a ki nehány katonájával kitört a várból. A fegyverzajra a korponai lovasság is kivonult, de már nem akadt dolga, mert a törökök időközben visszavonultak. 1574 őszén a törökök egész Szitnyatőig nyomultak előre, mely alkalommal Bosnyák Tamás 13 hajdujával fogságba esett. (Matunák Mihály: Korpona Várkapitányai 16–18.)
1575 április és május havában a nógrád-drégelyi bég Drégely község temploma körül árkot ásatott és fapalánkot épített, mely erősség Uj-Drégely, később Palánk, Drégelypalánk néven szerepelt. Ez az erősség lett azután a törökök támadásának kiindulási pontja, s majd husz éven át innen rettegtették a vármegye népét. Alig telepedtek le a törökök palánkon, vége-hossza nem volt a rablókalandjaiknak. Már 1575 nyarán Korponát és Bakabányát támadták meg, a szőlőhelyekben dolgozó embereket elfogták és Korpona város gulyáját elhajtották. Ugyanez évben a Hodrus melletti Irtványosról kilencz embert hurczoltak rabságba. 1576 július 10-én Bakabányát támadták meg és a várat csak Balogh Lukács kapitány óvatossága mentette meg az elfoglalástól. Július 27-én Zsibritót hamvasztották el. Korponát a törökök két izben is, 1575-ben és 1576-ban, meghódolásra szólították fel, de mivel a válasz tagadó volt, a nógrádi bég feldúlással fenyegette mindkét várost, mire Krusich Ernő főherczeghez fordult, de attól sem várhatott sok segélyt; végre is szabadulni óhajtván e terhes állástól, még ez év végén lemondott és attól kezdve 1580 nyarán (augusztus 19. előtt) bekövetkezett haláláig hol Szitnyán, hol pedig Csábrágon tartózkodott.
1577-ben a törökök újból Bakabánya környékén portyáztak. 1578 febr. 23-án éjjel négyszáz török ismét rajtacsapott; majd pedig július 7-én, mialatt a huszárság távol volt, 1500 török Korpona alá jött és onnan számos embert és marhát elhajtott. Ernő főherczeg panaszt emelt ugyan a béke megszegéseért a budai basánál és az elfogott emberek visszaküldését követelte, de ennek aligha lett foganatja, mert július 15-én kétszáz palánki török ismét a bakabányai határba tört, sőt néhány nappal később egész Selmeczbánya vidékéig száguldoztak, a hol több pásztorfiút levágtak, vagy elfogtak.
1579-ben Nyebojszei Balogh Lukács lett a korponai kapitány, kinek helyét Bakabányán Pogrányi Benedek foglalta el. 1581-ben a törökök Ipolydamásdot is megerősítették és így most két helyről intéztek támadást a vármegye ellen. – 1582 májusban ismét Korpona alá vonultak, november 5-én pedig nagy török sereg 323ostromolta a várost, mely alkalommal 207 ember esett el a városiak közül; de a helyőrség és a városi polgárság bátor, elszánt magatartása következtében a török támadás ezuttal is kudarczot vallott. Valószinűleg ez ostrom alkalmával sebesült meg Balogh kapitány is, mert többé nem szerepel és helyét Fánchy György foglalta el. A Korponánál szenvedett kudarcz kis időre lelohasztotta a törökök harczi kedvét. De azért 1586 végén kétszer is portyáztak Selmeczbánya vidékén, Szitnyatőről pedig embereket hajtottak fogságba. 1587 június 22-én Irtványos faluban pusztítottak. Fánchy korponai kapitány azonban mindig résen volt, katonái nem egy török martalóczot fogtak el; ezek közül a kapitány egyet Körmöczbányára küldött, hol a város a foglyot kivégeztette.
Az 1588. év október havában gróf Hardeck Nándor, Pálffy Miklós és Dobó Ferencz jelentékeny haderőt gyüjtöttek egybe Kékkő elfoglalására. Az ostromban Sibrik Gáspár is részt vett és megsebesült. A kékkői ostrom után a magyar sereg ismét Korponára tért vissza és november 10-éig maradt ott. a következő évben (1589) még jobban elhidegült a törökök és Rudolf király között a viszony. Ebben az évben már a végvidékeken mindenütt megkezdődtek az ellenségeskedések; a vármegyében azonban a Korpona ellen intézett támadáson kivül nevezetesebb esemény nem volt.
1590 május 12-én a bakabányai mezőn Ibrahim palánki aga és Bory Mihály bakabányai hadnagy közt párbajnak (kopjatörésnek) kellett volna végbemenni, de miután Ibrahim csak a saját rugó-harapó lovára akart ülni, a segédek, köztük Pogrányi Benedek korponai várkapitány, nem engedték meg a párbajt. A meg nem történt mérkőzés színhelyéről visszatérő Ibrahim agát útközben a lévai és az érsekújvári huszárok megtámadták, mely alkalommal hatvan törököt levágtak és tizennégyet elfogtak. A támadás visszatetszést keltett mindenfelé; a huszárok vezetőjét Nagy Ferencz lévai alparancsnokot, bebörtönözték, de a felbőszült budai basát csak nagy ajándékokkal lehetett lecsillapítani. (Matunák: Korpona és Várkapitányai. – U. a. Drégely és Palánk.)
1591 május 27-én a törökök Korponára, majd Selmeczbánya határába jöttek és onnan nehány pásztorfiút ejtettek foglyul. 1592 márczius havában ismét Korponát támadták meg, de visszaverettek és pogrányi korponai kapitány egész Egegig űzte a szaladókat. Május 27-én a bakabányai helyőrség elfogta a hírhedt Ibrahim palánki agát, a kit Pálffy Miklós háromszáz aranyért magához váltott. (Matunák: Drégely és Palánk.)
A mikor a török a Rudolf és Báthori Zsigmond erdélyi fejedelem közötti alkudozásokról értesült, Szinán pasa, az öreg nagyvezér 1593-ban megkezdte közel tizenöt éven át tartó háborúját, mely csakhamar jelentékeny változást idézett elő Hont vármegyében is. Mátyás főherczeg, a későbbi király, már február havában kétszáz nehéz lovast küldött Korponára és egész nyáron át ott maradt. A küzdelem azonban csak az év őszén kezdődött. Báthory István, Rákóczy Zsigmond, Dobó Ferencz, Homonnay István, Forgách Simon, Bánffy János és Thököly Sebestyén, Teuffenbach Kristóf kassai kapitánynyal egyesülvén, előbb a Rimaszombat melletti Szabadkát foglalták el, majd Fülek, Buják, Szécsény és más Nógrád vármegyei várakat foglaltak vissza. Deczember hó 6–7-én Pálffy Miklós érsekújvári tábornok, Majthényi László zólyomi, báró Thanhausen Honorius, Véghlesi és Pogrányi Benedek minden ellentállás nélkül visszafoglalták palánkot és Drégelyt, melynek felgyújtása után a török visszavonult. Pálffy a tüzet eloltotta s az elfoglalt várba Nagy Ferenczet nevezte ki kapitánynyá.
