A várak sorsa.
A várak sorsa.
Az 1626. év után tartott országgyülések az egyes várak megerősítésével foglalkoztak, melyre az amugy is igénybe vett nép közmunkáját rendelték ki. Sőt Hont vármegye népét még a szomszéd vármegyékben fekvő várak erősítési munkálataira is kirendelték. Igy az 1635. évi XVII. t.-cz. Gyarmathoz a bozóki járás népét rendelte közmunkára, míg a másik két járás Drégelypalánk és Damás várainak megerősítésére rendeltetett, ellenben Bakabányát a Liptó vármegyéből kirendelt jobbágyok erődítették. az 1638: LXX. t.-czikk palánk megerősítésére rendelte, míg Osgyánt a hozzátartozó uradalom javíttatta ki. az 1647. évi országgyűlésen Bakabánya megerősítése ismételten szóba került. a bányavárosok ez előbástyája akkor különös jelentőségre emlkedett. Már az 1635. évi országgyülés elrendelte a megerősítését, melyet a következő országgyülések megismételtek, az 1647. és 1649. évi országgyülések pedig a városnak őrséggel való ellátását rendelték el. (Corpus Juris.) A palánki vár ezen időtájt végvárként kiváló jelentőségre emelkedett. Kapitányai, mint Akich Péter, a ki aranysarkantyus vitéz és kir. főpohárnok is volt, előkelő helyet foglaltak el a közéletben. Az ő idejében a szécsényi török 1639 január havában megtámadta Palánkot és az őrségéből 26 embert részint levágott, részint elfogott. Ebben az évben a vármegye kétszáz emberrel szaporította a palánki és gyarmati őrség számát. 1638-ban, 1644-ben és 1650-ben Pogrányi Ferencz volt a palánki kapitány. 1647. augusztus 17-én, a mikor a barsmegyei 331Nagysarlóig pusztító török had visszatérőben volt, a palánki őrség több más végvárbeli vitézekkel egyesülten rajta ütött és ez alkalommal hatvan törököt foglyul ejtett. 1649-ben gróf ForgáchÁdám érsekujvári generális a bányavárosok környékét pusztító török hadat visszatérőben Palánknál körülkerítvén, szétverte, s ez alkalommal egy öreg agát, a ki sok kárt tett pusztításaival, továbbá tizenhat más előkelő törököt elfogott. (Matunák Mihály: Drégely és Palánk.) Az 1649. évi országgyülés Hont vármegye egy járását rendelte a vár megerősítésére, az 1655. évi II. törvényczikk pedig kétszáz lovast és ugyanannyi gyalogost rendelt a várba.
Damásd vára is sok vihart állott ki ezen időtájt. 1636-ban leégett és Horváth János járása portánkint 15 darab palánk fát, és megfelelő mennyiségü rőzsét volt köteles a helyreállítására szolgáltatni. 1644-ben harmincz török lovas egészen a selmeczbányai alsó kapuig vágtatott, majd innen Hodrusbányára csapott, honnan néhány embert rabságra hurczolt. 1646-ban a váczi törökök felhasználták Bercsényi László távollétét, Damásdot meglepték, az őrségét levágták és a várat földig lerombolták. Bercsényit ugyan az 1647. évi országgyülés hadi törvényszék elé állítani rendelte, de úgy látszik nem sok sikerrel, mert e rendelkezést az 1655. és 1659. évi törvényczikkek megismétlik.
Damásd várának megsemmisülésével a vármegye figyelme főleg Bakabánya megerődítésére irányult. 1650-ben a város megerősítésére a Bánfi Mihály járását rendelték ki kővágásra és téglaégetésre. 1652-ben pedig ugyanez a járás palánkfát és rőzsét szállított Bakabányára. az 1655. évi III. t.-cz. a helyőrségül ötven lovast és ugyanannyi gyalogost rendelt.
Korpona városa egyideig nagyobb őrség nélkül volt, 1647-ben azonban nagy török sereg közeledett a városhoz, mely alkalommal negyvenhárom embert foglyul ejtett és négyszáz darabból álló gúlyát elhajtott; a támadás alatt Böczel György előkelő polgár is elesett. Korpona védelmére egyelőre ötven huszárt rendeltek a városba, majd 1648-ban Madách Gáspár neveztetvén ki korponai kapitánynyá, a védelem tekintetében is megfelelő intézkedések tétettek. Zólyom vármegye ekkor Erdődy István vezérlete alatt száz gyalogost küldött Korponára, melynek ellátása a város feladata lett. Mindezen intézkedések daczára azonban a török 1654-ben tavasztól kezdve Bakabánya, Körmöcz, Korpona, Selmecz- és Bélabánya városok környékéről tömérdek embert hurczolt fogságba. A gyakori panaszok következtében az 1655. évi országgyűlés száz lovast és háromszáz gyalogost rendelt Korponába. (Matunák Mihály: Korpona várkapitányai.)
