Hódolt falvak.
Hódolt falvak.
A békére nagy szüksége volt a vármegyének. Wallenstein, Mansfeld és főleg a Murtéza hadai temérdek pusztítást vittek végbe a vármegye területén. Az 1626. évi összeirás a pusztulás szomorú képéről ad számot. A báti járásban Kis-Kereskény, Fegyvernek, a bozótiban Kis-Csalomia, Ipoly-Keszi, Kohár, 1630 után pedig Drégely (Ipoly) Balog, Hont, Leklincz teljesen elpusztult falvakként fordulnak elő az összeirásban. Az 1626. évi összeirás 121 hódolt falut számlál elő, míg ellenben egy 1642. évi összeirás 72 falúról ad számot. Ez utóbbi összeirás a legmegbizhatóbbnak látszik s azért ezt méltatjuk figyelemre. az 1642. évi jegyzék szerint 1608-tól kezdve a következő falvak voltak a török hódoltság alatt: Felső-Teszér (1608). Udvarnok (1608). Palást (1608). Nádas, Alsó-Rakoncza 1618. Egyház-Marót 1624. Közép-Tur 1624. Felső-Rakoncza 1608. Szud 1614. Apát-Marót 1624. Sipek 1617. Nagy-Túr 1614. Bánfalu 1617. Lehotka 1639. Pochvilla (Pocsuvadlo) 1608. Bagyinka 1606. Klaszita 1606. Lissó 1613. Eösöd 1608. Ledény 1608. Méznevelő 1606. Szebelléb 1606. Fazekas-Zsaluzsány, Németi, Szuha, Szuha (más falu). Alsó-Törék, Jelenye, Rahó, Alsó-Zsember, Kis-Ölved, Kis-Kereskény, Alsó-Fegyvernek, Szakállas, Füzes-Gyarmat, Szete, Berczenicz, Szatha, Százd 1608, Nagy-Szalka, Lontó, Kövesd, Helemba, Dalmad 1616. Szob, Báth, Pecsnicza, Bagonya 1624. Alsó-Almás, Felső-Almás, Felső-Tót-Baka, Alsó-Tót-Baka, Élesfalu, Vecze, Balog, Alsó-Nyék, Kelenye, Födémes, Hont, Szelcsénke, Dreno, Felső-Nyék, Inám, Leszenye, Kis-Csalomia. Két helység neve hiányzik az összeirásból. A jegyzékben foglalt hódoltsági falvak neve mellé írt évszám a behódolás évét jelenti.
A hódoltsági falvak urai legnagyobb részt a budai, váczi, esztergomi basák és bégek közül kerültek ki, de a kishonti kerületbeliek leginkább az Egerben lakó agák és bégek urasága alá jutottak. A zsitva-toroki békekötés értelmében hatvan falu hódolt be a töröknek; azért a törökök nem érték be e számmal, hanem mindegyre több falut hódoltattak be, úgy hogy a XVII. század közepén a hódoltsági részek Bakabányától Németi-ig egy vonalban húzódtak és csak Csábrág és Palánk várak környéke volt ment a hódoltságtól. A török hódoltság terjedésével szemben a vármegye elsősorban a védelemre szorítkozott.
