Bocskay felkelése.
Bocskay felkelése.
A prágai udvar önkényes eljárása csakhamar nemzeti visszahatást keltett, melynek élére Kismarjai Bocskay István állott. Bocskay fellépésének első sikerére az egész felföld a hatalmába került. A dunáninneni rész meghódítására küldött Rhédey Ferencz vitéz hajdúkapitány 1604 deczember 8-án Drégelypalánkot foglalta el, majd 1605 január 30-án Korpona előtt termett, mely kaput nyitott. Innen szólította fel csatlakozásra január 26-án Barsvármegyét. Rhédey Korponából Léva ellen indult; a várat nem vehette be, de a hajdúk a várost felgyujtották. Kolonics Siegfried, Léva vár ura, hogy a Pozsonyba szorult Basta császári vezérnek segélyt vigyen, odahagyta Lévát és a bányavárosok felé vette útját; de Rhédey Nyitra elfoglalása után (jun. 11.), csakhamar a bányavárosokban termett, és onnan Kolonicsot kiszorította.
1605 nyarán csaknem az egész vármegye a Bocskay hatalma alatt állott; a vármegye urai mégis tartózkodóan viselkedtek a felkelőkkel szemben. Maga Illésházy István, a ki oly sok méltatlanságot szenvedett, még mindig az udvartól várta az igazát. Csak a mikor belátta, hogy elkobzott birtokait egyedül a felkelők révén nyerheti vissza, csatlakozott 1605 július havában a Bocskay zászlói alá. Bocskay visszaadta neki Csábrág várát, melyet 1609-ben bekövetkezett haláláig meg is tartott.
Bocskay kezdettől fogva arra törekedett, hogy a nemzetet az uralkodóházzal kibékitse, de viszont, hogy annak túlkapásai ellen a nemzetet biztosítsa, az alkotmányt és a vallásszabadságot kellett kivívnia. Mialatt azonban a Bocskaytól 325eredetileg tábori országgyűlésre összehivott rendek Korponára gyülekeztek, azalatt Bocskay legkiválóbb híveivel, Illésházyval és Homonnay Bálinttal, hétezer válogatott vitéz élén Pest felé ment, hol Lolla Mohameddel november 11-én találkozott. Rendezvén ügyét a törökkel, Bocskay másnap, november 12-n, elvonult Pest alól és 14-én Váczról, hol az erdélyi rendek már várakoztak reája, Korpona felé igyekezett, hogy ott az eredetileg tervezett tábori gyűlés helyett országgyűlést tartson.
A mint Bocskay Korponára ért, már ott találta Mátyás főherczeg békebiztosát, Forgách Zsigmondot. A korponai országgyűlés, melyet a nagytemplomban tartottak, november 19-én nyilt meg. A gyűlés igen népes volt; a dunántúli vármegyék kivételével az egész ország elküldte oda a képviselőit. Az országgyűlés tekintélyes számú ellenzéke azonban békekötés helyett, a Habsburg-hától való elszakadást követelte; de Bocskay államférfiúi nagysága győzedelmeskedett a nehézségeken. A kiegyezési tárgyalások deczember 3-án értek véget. A további tárgyalásokba a rendek Illésházy Istvánt, Mladossevics Horváth Pétert és Apponyi Pált küldték Bécsbe, a kik nyolcz hintón, hatvan huszár kiséretében indultak el a további tárgyalásokra.
Midőn a küldöttség elhagyta Korponát, Bocskay még egy ideig a városban maradt; ott fogadta a lengyel és a török követségeket, majd deczember 12-én itt adta ki híres szabadalomlevelét a hajdúk részére, a kiket ezzel megnyugtatni igyekezett.
Bocskay István.
(Az Orsz. Képtárból).
