Eger eleste.
Eger eleste.
Eger eleste után (1594) a kishonti terület ismét behódolt a töröknek. A szerencsétlen kimenetű mezőkeresztesi csata után Palánk őrségét nagyon megerősítették, mely őrség a következő évben derekasan megállta helyét az egri törökök ellen és a közvetlenül Buda alatt történt rajtaütések alkalmával. 1595. szeptember 3-án Esztergom is elesett, ezt követte Visegrád elfoglalása, és így a bármegye alsó része egész a Dunáig visszakerült a magyar király birtokába.
Nagyobb pusztítást okozott a török-tatár had 1599. évi támadása, mely október havában a vármegye legnagyobb részét elhamvasztotta; ez alkalommal gyujtották fel Drégelypalánkot is, míg Korpona Fáncsy György bozóki kapitány ébersége következtében megmenekült. 1600-ban a törökök ismét Palánkig hatoltak, de ott az őrség visszaverte őket. 1601-ben pedig a zsold nélküli szabad hajdúk veszélyeztették a vármegye területét, még pedig oly mértékben, hogy Korpona megvédésére ezer gyalog és négyszáz lovas katonát vontak össze.
A mikor a török Erdélybe készült betörni, Hontban nemesi fölkelést rendeltek el, melynek vezére Palásthy József alispán, Korponáról szervezte a törökök elleni küzdelmet. 1604-ben az ellenség fenyegető magatartása következtében az országgyűlés Drégely és Palánk megerősítését rendelte el, majd ugyanez év őszén újból felkelést rendeltek el a török betörés megakadolyázására és a gyülekezési hely Szebelléb lett. De azért a törökök 1604-ben több száz férfit és nőt hurczoltak rabságba Bakabányáról.
Az utolsó évek alatt folyt háboruk a vármegye legnagyobb részét elpusztították. 1598-ban egyedül az Ipoly mentén tizenhét község pusztult el. 1598-ban még 4420 volt az adózó házak száma és az 1604-ben 854-re szállott alá. (Matunák Mihály: Korpona Várkapitányai. – Millenn. Tört. VI. 535.)
