Thököly Imre.
Thököly Imre.
Az 1672. évi kudarcz nem csüggesztette el a bujdosókat. 1678. elején élükre az ifjú Thököly Imre állott, kinek fellépését csakhamar siker koronázta. Mialatt a német had Telekit, az erdélyi had vezérét üldözte, azalatt Thököly lengyel segédcsapataival a felvidékre nyomúlt, hol egykori jobbágyai lelkesedéssel csatlakoztak hozzá. Thököly akkor rövid idő alatt a bányavárosokat is hatalmába kerítette; előbb Zólyom városát és várát, majd október 16-án Beszterczebányát hódoltatta meg, innen Selmecz alá ment, mely szintén kaput nyitott. Balassa Imre Szelepcsényi várát, Bozókot támadta meg, s azt bevevén, az ott talált három kath. papot lefejeztette és a várat felgyújtotta. De Bars-Szent-Keresztnél nov. 1-én a kurucz hadat Wurm császári tábornok megverte, mire Thököly elhagyta a bányavárosokat és ismét a Felső-Tisza vidékére szorult. Józsa páter tályai lelkész, a ki 1678-ban csatlakozott Thökölyhez, a következő évben véres bosszút állott Selmeczbányán az elpártolásáért. Április 22-én Balassa, Szepesy Pállal együtt 4000 kurucz élén megrohanta a várost és kora hajnalban hatalmába kerítette. A kuruczok reggel nyolcz órától este 5-ig raboltak és fosztogattak; felgyújtották a kamaraházat, zsákmányúl vitték a templomi kincseket. Józsa még 1800 márka értékű kincstári ezüstöt is szekérre rakatott és elvitetett. Ez alkalommal a Mária 336menybemeneteléről nevezett templomon kívül, az Alsó-utcza és a Jezsuiták rendháza is lángok martaléka lett. (Richter Ede közlése.) 1678. junius elején a törökök is megtámadták Korponát, melynek őrsége vitézül visszaverte a támadást, miről gróf Kollonics Lipótnak jelentést téve, az őrség nyolcz ágyút kapott a bibornoktól. (Matunák M. i. m. 60–62.)
Az 1678. évi támadás nagy erkölcsi sikere a bécsi kormányt is némi engedékenységre bírta, melynek jeléül 1681-ben Sopronba országgyűlést hírdetett. Erre az országgyűlésre a vármegye Gerhard György alispánt és Duló György jegyzőt küldte követekül és részükre az 1681. április 14-én Korponán tartott közgyűlés harmincz pontból álló utasításait adta. Az 1681. évi országgyűlés végzeményei közül az V. t.-cz. érdekli közelebbről a vármegyét, mely az 1655. évi III. t.-cz. értelmében Korponára rendelt száz lovashoz a drégelypalánki négyszáz főnyi őrséget is ide helyezte át, sőt utóbb gróf Rabatta Rezső tábornok még egy vasasnémet lovasszázadot helyezett Korponára. Drégely vára ez időtől fogva pusztulásnak indult; köveit, a melyekből az egykori híres vár épült, a primási uradalom gazdatisztjei gazdasági épületekre használták fel.
Az országgyűlés berekesztése után Thököly, bízván a protestánsok elégületlenségében, újból felkelést támasztott. A bécsi kormány 1682. év elején Strassoldo tábornokot küldte a felvidékre. Konyhájának ellátására Hontvármegye nyolcz darab vágómarhát és hat akó bort volt köteles szállítani. 1682. nyarán Thököly megkezdte az előnyomulást. Az új nádor, Esterházy Pál, augusztus 30-án általános nemesi felkelést rendelt Thököly ellen, de már későn, mert hét napra rá (szeptember 2-án) Fülek is elesett, melynek parancsnoka az udvarhoz mindenkor rendíthetetlen hűséggel ragaszkodó Koháry István, szintén Thököly foglya lett, a ki őt Munkács várába vitette, a hol Koháry három évig sínylődött. Mire a vármegye szeptember 28-án Korponára összegyűlt, a közgyűlésen az alispán Thökölynek szeptember 18-áról kelt levelét mutatta be, melyben a vármegyét szigorú büntetés terhe alatt a zólyomi táborába való megjelenésre szólította fel. A közgyűlés értesülvén arról, hogy a császári sereg Zólyom vármegyét odahagyta és így attól segélyt többé nem remélhetett, október 5-ére általános nemesi felkelést rendelt, mely azután Thököly táborába volt menendő.
A nemesi felkelés parancsnoka maga az alispán lett, melléje Kajali Andrást hadnagygyá és Palásthy Istvánt zászlótartóvá választották. Thököly hadai október elején már Dobronya mellett táboroztak, onnan egy különítmény Korponára ment, mely város szintén kaput nyitott. Thököly erre Madách Jánost nevezte ki korponai kapitánynyá. Rövid idő mulva hatalmába került Selmeczbánya is, mely alkalommal százezer darab új veretű arany került a birtokába. Thököly Selmeczbánya bányafőnökévé Jánoky Zsigmondot tette meg, a ki visszaadta a protestánsoknak a tőlük elvett templomokat és iskolákat. A kuruczok elfoglalták Szitnya várát is, melynek kapitánya, Nagy Ádám, ráütött a Selmeczbányáról kivonuló gróf Daun vezérlete alatt álló császári csapatra; e küzdelemben Daun is életét veszítette. Október hó folyamán már az egész vármegye Thököly hatalmába került. November 28-án vármegye Dúló Ádámot, Madách Pált és Kubinyi Istvánt küldte Losonczra, hogy a szomszéd Nógrád, Pest és Hevesvármegyékkel Thököly hadai elszállásolása és élelmezése ügyében tanácskozzanak. Thököly csapatai egész Morváig kalandoztak, de a vezérük belátta, hogy a bányavárosokat tovább nem tarthatja meg. A mikor tehát a követei, Szirmay István és Jánoky Zsigmond, november 19-én Bécsben egyezségre léptek az udvarral, Thököly kiadta a bányavárosokat és azok ellenében Felső-Magyarországnak a Garamig terjedő részét nyerte a fegyverszünet tartalmára. Hont tehát mindaddig, míg Thököly szerencsecsillaga hanyatlásnak nem indult, az ő birtokában maradt. (Millenn. Tört. VII. 364. Matunák i. m. 64. Közgy. jegyzőkönyvek. 1682. év.)
