Vallás-üldözések.
Vallás-üldözések.
Habár az ország legnagyobb része mit sem tudott az összeesküvésről, a kormány kapott az alkalmon, hogy a vallásszabadságot megnyírbálja. Így Collaldo ezredes, a ki 1673. év elején horvát lovas ezredet vezényelt a bányavidékre, ez évi október havában elvette a korponai templomot a protestánsoktól és ezt több más templom visszahódítása is követte. Az 1672. és 1674. években számos protestáns lelkészt idéztek meg a pozsonyi vértörvényszék elé. Három evangelikus lelkészt Selmeczbányáról a sziléziai Brieg városba hurczoltak; mások Komárom várában raboskodtak, mígnem utóbb katholikusokká lettek. A kishonti ref. papok közül Harsányi Istvánt gályarabságra hurczolták. (Hőke Lajos kézirata.) Maga Szelepcsényi György primás sem helyeselte a protestáns papok üldözését. Rottalnak és Kolonicsnak azonban elsősorban pénzre volt szükségük. Ezért még 1672-ben a főispán útján megküldték a vármegyének az új fogyasztási adó rendeletet, mely szerint egy font hús után fél denár, egy pint bortól egy, sertől fél, pálinkától két denár fizetendő. E fogyasztási adók beszedésére az idegen hadsereget rendelték, melynek önkényes eljárása tömérdek panaszra adott okot. Az új fogyasztási adók 1673-ban léptek léetbe és a mikor erről az érsekújvári basa értesűlt, 1675-től kezdve ő is felemelte a hódoltsági falvak adóját. Nem csoda, ha a nyomorgó nép, mely 1672-ben papjaitól is megfosztatott, mindegyre várta a szabadítót és így a lázadás fellobanására csak ügyes kéz kellett, a mely a lappangó szikrát lángra tudja éleszteni.
A vármegye urai között is nagy volt az elégületlenség. Különösen Szelepcsényi György primásra haragudtak, a kit a protestánsok üldözéseért okoltak. Ezért, a hol csak kárt tehettek neki, nem is mulasztották el. Az érsek már 1672-ben panaszkodik, hogy a jószágait a többiekéhez képest aránytalanul terhelik taksákkal és adókkal. Szelényi és Gerhard György, Fánchy János örököseitől a bozóki uradalom felét zálogba vevén, az érsekkel és tiszttartójával a dézsma és egyéb jövedelmek miatt perlekedtek. De az esztergomi káptalan sem volt kedvesebb a vármegye előtt. 1677. január 17-én a káptalan tiltakozik az alispán előtt a Szebelléb birtokán elkövetett kártételek miatt, kijelentvén, hogy jogait érvényesíteni fogja. (Magyar Sion: IV. 1868. 127.– VI. 1868. 125.)
Mialatt a vallásüldözés és az adóprés működött, azalatt a bujdosók Erdélyben kerestek menedéket. Ezek közé tartoztak számosak a főurak és a középbirtokos nemesek közül is, a kiket mint gróf Balassa Imrét is, a pozsonyi vértörvényszék makacsság czímén ítéltek el. 1672-ben a bújdosók megkezdték a támadást, mire a korponai őrséget is ellenök rendelték (Pauler Gyula: Századok. 1869. évf.); a felkelést azonban a túlerős császári sereg elnyomta.
