I. Ferencz József Hontban.
I. Ferencz József Hontban.
1857-ben Bach emberei már Hontban is elérkezettnek látták az időt, hogy az új rendszer áldásos tevékenységét az uralkodónak bemutassák. Ez alkalommal másodízben látogatta meg az uralkodó a vármegyét. Első ízben, 1852-ben, ugyan nem sok vígasztalót láthatott; a fogadtatás hideg volt, bármennyire is erőlködött az akkori megyefőnök, hogy a vármegyei urakat az uralkodó fogadtatásán leendő megjelenésre rábírja, mert csak a két Terstyánszky és Plachy Ferenc kir. tanácsos. valamint nehány tisztviselő és pap jelent meg. az uralkodó akkor Albrecht főherczeggel Nagyoroszi felől jött Ipolyságra, honnan a bányavárosokba utazott. Annál lázasabb tevékenységet fejtettek ki a hivatalnokok 1857-ben, midőn tervbe volt véve, hogy az uralkodó országos körútjában Ipolyságon fog megállapodni. Ezért először is befejezték a vármegyeház építését, melyre a kormány 13.000 forintot utalványozott. Lázas buzgalommal igyekeztek a tisztviselők az ünnepélyes fogadtatás fényét emelni, hanem azért ez a fogadtatás 394alig különbözött az 1852. évi fogadtatástól. A főúri családok sarjai közűl mintegy hatan jelentek meg Ipolyságon; a vármegyei urak közül is kevesen ezek között volt Blaskovics Pál, a ki, politikai nézeteinek ellenére, saját ötös fogatán vitte az uralkodót Ipolyságról Balassagyarmatra. Mindazonáltal a hivatalos világ igen meg volt elégedve a fogadtatással, sőt Bossányi megyefőnök is, a kinek ez volt az utolsó nyilvános szereplése, mert a következő év (1858.) végével, zilált anyagi viszonyai miatt, nyugdíjba küldték és helyébe báró Baumgarten Károly lépett. Baumgartennel zárult a vármegyei megyefőnökök sorozata, mert a mint a nemzeti ellenállás 1859-től kezdve mindegyre erősebben kezdett nyilvánulni, a külpolitikai események, 1860-ban véget vetettek a Bach-rendszernek Hont vármegyében is.
Az 1859. évben két nagyjelentőségű ünnepélyen vett részt Hont vármegye közönsége; az egyik a máriaczelli búcsújárás volt, melyet maga Szcitovszky herczegprímás vezetett, a másik Szcitovszky bibornok-herczegprímás aranymiséje (nov. 6.), mely szintén alkalmúl szolgált hazafias tüntetésekre. Az 1860. évben egymást érték a hazafias ünnepélyek. Ezeknek egyike volt a Széchényi István halála alkalmával, május 8-án, tartott gyászünnepély, melyen már együtt találjuk a vármegye egész társadalmát.
Az ipolysági kaszinó is hatalmas lendületet nyert. Az ötvenes években ott a cs. hivatalnokok voltak ugyan az urak és a vidéki nemesség távoltartotta magát. 1860-ban azonban a tagok száma is jelentékenyen emelkedett. 1861-ben a vármegye legnépszerűbb férfia, Boronkay Lajos lett az elnök és a tagok száma ekkor százötvenre növekedett.
A nemzeti felbuzdulás e korszakában a vármegye figyelme Drégely hősére irányult, kinek emlékét méltóképpen óhajtotta megörökíteni. Az október 20-án megtartott keszinói gyűlés vette kezébe a gyűjtés ügyét. A vármegyében azonban a közvélemény megoszlott az emelendő emlék alakjára nézve. Némelyek szobrot óhajtottak, míg mások kápolna létesítését tartották megfelelőbbnek. Ez utóbbi emlékmű 1885-ben el is készült, Simor herczegprimás bőkezűsége segítségével, a ki a szobor-emlékre begyűlt és neki átadott összeget közművelődési czélokra visszaadta a vármegyének és maga viselte a kápolna építésének költségét. (Pongrácz Lajos: Szemelvények.)
Az októberi diploma kibocsátásával ismét megnyílt a vármegyeház kapuja a bizottsági tagok előtt, az imént magyar ruhába öltöztetett (1859.) német beamterek sietve hagyták el a vármegyét; néhányan ugyan megmaradtak, sőt az alkotmányos tisztikarban is helyet nyertek, a többség azonban sietve elinalt, félvén a szabadjára eresztett közvélemény megnyilatkozásától.
November 13-án báró Majthényi Lászlót nevezték ki a vármegye főispánjává, mely kinevezés nem mindenkit elégített ki és a főispáni székben sokan Boronkay Lajost szerették volna, a ki a 48-as eszmékért lelkesedett és a ki a nemzeti ellenállás napjaiban önfeláldozó tevékenységet fejtett ki; a deczember 12-ére egybehívott közgyűlésen azonban már elsímultak az ellentétek. A vármegye urai előzőleg Szalatnyán értekezletet tartottak, melyen a közelgő közgyűlés tárgyait megvitatták. Ezen az értekezleten már sejteni lehetett a közel jövőben végbemenő pártalakulásokat. (Pongrácz Lajos: Szemelvények. 80. l.)
