Önkényuralom hont vármegyében.
Önkényuralom hont vármegyében.
Ekkor érkezett meg Görgey is, de már későn jött, kénytelen volt ő is a hátrálókhoz csatlakozni. A magyar sereg ezzel odahagyta a bányavárosokat s Hontban megkezdődött az önkényuralom. (Gracza György: Az 1848–49. Magyar Szabadságharcz Tört. III. 374–380. –Gyürky i. m. I. 299.) Midőn Csorich és utána Wrbna bevonultak Ipolyságra, a vármegyét ostromállapotba helyezték. Január 26-án Windisch-Grätz Luka Sándort nevezte ki cs. biztosnak. Vajda István megmaradt I. alispánnak, melléje Luka cs. biztos február 17-én Bolgár Gábort nevezte ki II. alispánná. A vármegyei tisztikar súlyos megpróbáltatásoknak volt kitéve, nemcsak azért, mert az önkény rendeleteit kellett végrehajtani, de megesett, hogy néha egy-egy menekült honvéd, vagy egy magyar futár talált náluk menedéket.
Luka cs. kir. biztos, átvevén hivatalát, február 8-án szétosztotta a vármegyében Windisch-Grätz herczeg kiáltványait, melyeknek terjesztésére a lelkészek is utasítást nyertek; e végből a cs. biztos február 14-én a kath. espereseket és a két protestáns felekezet lelkészei közül többet berendelt Ipolyságra. Ezután a rendeletek egész özöne zúdult a vármegyére. Az első megtiltott minden nemzeti jelvényviselést, 391megszüntette a nemzetőrséget és minden község templomára a császári szineket rendelte feltűzni. Majd megkezdték a hódolati ívek körözését, de Kemencze és Peröcsény községek hazafias lakossága azoknak aláírását megtagadta. Majd a 15 és 30 kros, utóbb az 5 frtos és a 100 frtos magyar bankjegyeket is kivonták a forgalomból.
A megpróbáltatás nehéz napjaiban a vármegye lakossága a csatatéren történtekről csak az osztrák forrásokból értesült; így, mikor már a magyar sereg diadalmasan közeledett Vácz felé, a cs. biztos hazug tartalmú hirdetvényeket köröztetett a vármegyében, melyek a magyar seregek vereségeiről számoltak be a népnek.
Görgey az isaszegi, illetőleg a váczi diadalmas csata (április 10-én) után Rétságon át Komárom felszabadítására indult, míg a váczi csata után Nagymaros felé menekülő osztrákokat nem üldözte, hanem egy oldalfordulattal Nagyoroszi és onnan Léva felé tartott. Seregéből két huszár április 12-én érkezett Ipolyságra, hol a sóházról és a postaépületről a sárgafekete zászlókat levéve, Bolgár Gábor alispánt keresték fel, kitől bizonyítványt kértek, hogy ők a vármegyét meghódították. (Gyürky Antal o. m. I. 301. Pongrácz Lajos: Kivonatok Hont vármegye Jegyzőkönyveiből. Gracza György i. m. IV. 238–309.) Harmadnapra megérkezett Görgey is seregével, de csakhamar tovább vonult Lévára; ez a sereg vívta ki Klapka György, Damjanics János és Gáspár András tábornokok vezérlete alatt április 19-én a nagysarlói diadalt.
