Majthényi László
Majthényi László
Majthényi László (Kesselőkeői, báró), valóságos belső titkos tanácsos, cs. és kir. kamarás, a főrendiház örökös tagja, Hont vármegye nyugalmazott főispánja, született 1820. deczember 27-én. A Divék nemzetségéből származó ősi főnemesi család sarja. Atyja, Antal báró, szintén főispán volt; anyja Ambrózy Johanna, magas műveltségű, finom lelkű úrhölgy, nagy hatással volt az ifjú László báró szellemére. Báró Majthényi László már a mult század negyvenes éveiben Hont vármegye közéletében szerepelt; 1845-ben alispánná választották, mely méltóságát 1848-ig megtartotta. A szabadságharczban Schlick tábornok vezérkari tisztje volt. A szabadságharcz leveretése után megyefőnöki minőségben ismét Hont vármegye élére került és ezt a rangját 1853-ig megtartotta. Az alkotmányos élet újjáébredésével már Hont vármegye főispánjaként jelent meg a főrendiházban, melynek csakhamar vezérszónoka és a felirati párt lelkes híve lett. A politika azonban egy időre visszavonulásra késztette őt, és csak 1867-ben lépett ismét a nyilvános szereplés terére, a mikor Hont vármegye főispáni székét újra elfoglalta. átmenetileg rövid időn át Nyitra vármegye ügyeit is vezette. A főrendek házában ezidőtájt fejtette ki legemlékezetesebb működését és szónoklataival nem egyszer keltett országos érdeklődést a személye iránt. Otthon a vármegyéjében azonban erős ellenzékkel kellett megküzdenie, de a leghevesebb ellentábor sem tudta megalkuvásra kényszeríteni soha. A királyi elismerés számos alkalommal kitüntette őt; a kamarási méltóságot már 1852-ben ruházta reá a király és 1872-ben valóságos belső titkos tanácsosává nevezte ki őt; nyugalomba léptekor a Szent-István-rend középkeresztjét, majd pedig 1891-ben az első osztályú vaskoronarendet adományozta neki. Báró Majthényi László tömérdek szónoklatán kivül, tollal is emlékezetessé tette nevét; önállóan megjelent: Emlékbeszéd Deák Ferencz arczképének Hont vármegye termében történt leleplezése alkalmával. (Budapest, 1876.)
Báró Majthényi László
