Pajor István
Pajor István
Pajor István (Tótlipcsei), kir. tanácsos, vármegyei árvaszéki elnök, született Ipolynyéken 1821-ben. Az 1847–48. országgyűlés alatt idősb gróf Apponyi György magántitkáraként Pozsonyban tartózkodott. A szabadságharcz után gazdálkodott 264és ügyvédi gyakorlatot folytatott. 1867-ban Nógrád vármegye tiszti ügyésze, majd árvaszéki elnök lett. A magyar anyanyelvén kivül a német, franczia, olasz, angol és spanyol nyelvek irodalmával foglalkozott. A király 1882-ben kir. tanácsosi czimmel tüntette ki. Meghalt 1899-ben Balassagyarmaton. Számos költeménye, levele és czikke jelent meg. Munkái: Költemények. Irta: Csalomjai. Balassagyarmat, 1859. – Áldozatok, Imák. Witscheltől. Fordítás. Csalomjai álnévvel. U. o., 1859. – Vázlatos jegyzetek a magyar nyelv és helyesírás körül. Irta Csalomjai. Pest, 1860. – Quintus Horatius Flaccus Epistolái. Fordítás. az eredeti szöveg kiséretében jegyzetekkel ellátta Csalomjai Balassagyarmat, 1877. – Horác levele a Piso fivérekhez (De arte poetica). Ford. U. o., 1881. – Nelogia és orthologia. Irta Csalomjai. U. o., 1883. – Schiller és Goethe epigramjai. Csalomjai. u. o., 1883. – Cinna vagy Augusztus kegyelme. Tragödia 5 felv. Corneille után ford. Budapest, 1886. – Válasz Brassai röpiratára gróf Csáki Albin ellen. U. o., 1891. – Emlékek és rajzok a 48 előtti jó világból. Balassagyarmat, 1897. – Tarka bokréta. Költemények. U. o., 1898. Álnevei: Káldor, azután Csalomjai.
