Palásthy Pál
Palásthy Pál
Palásthy Pál püspök.
Palásthy Pál (Palásti és Keszihóczi), theologiai doktor, sareptai felszentelt püspök és esztergomi kanonok, a hírneves és előkelő hont megyei Palásthy-család leszármazottja és a család történetének megírója, szül. Magyarizsépen (Zemplén m.), 1825. márcz, 29-én, meghalt 1899. szept. 29-én Esztergomban. Előbb káplán volt Sátoraljaujhelyen, majd a kassai papnevelő lelki igazgatója lett; 1885-ben a pesti egyetemen az erkölcstan tanárának nevezték ki, 1861-ben pedig ugyanott a hittani kar dékánjává választották. 1871-ben esztergomi kanonok, 1878-ban czímzetes apát, 1881-ben nyitrai főesperes lett, 1886-ban pedig sareptai püspökké szentelték és az esztergomi bibornokérsek segédpüspöke lett. Végrendeltében egy millió koronát tévő vagyonát tőkésíteni rendelte és kamatait az esztergomi egyházmegye plébániáinak segélyezésére hagyta addig, míg a plébánosok kongruáját rendezik, azontúl pedig az esztergomi káptalan ama tagjai számára, a kik a délutáni officiumon jelen vannak. Leginkább egyházi érdekű czikkei szaklapokban jelentek meg. Munkái: Theologia morum catholica … (két kötet). Gyászbeszéd Fábry Ignácz kassai püspök felett. – A polgári házasság. – A Palásthyak. (Három kötet.) – Budapest 1890–1891. A »Religiónak« 1864-től 1868-ig szerkesztője volt.
