Pongrácz István
Pongrácz István
Pongrácz István (Szt-miklósi és Óvári) cs. és kir. kamarás, cs. és kir. tábornok. Született Felsőtúron 1821-ben. Előbb a nagyszombati katonai növeldében tanult, majd 1836-ban a tullni utászok intézetébe vétetett fel hadapródnak, 1840-ben pedig a Galicziában állomásozott 8-ik huszárezredbe osztották be mint hadapródot. 1843-ban hadnagy és csakhamar rá főhadnagy lett. 1848-ban, midőn a magyar alkotmány életbelépett, mint századost a honvéd táborkarhoz nevezték ki és mint lelkes, hű hazafi, tántoríthatatlan híve maradt a magyar alkotmánynak mindvégig; a szabadságharcz szent zászlója alatt küzdött a schwecháti ütközettől kezdve egész a világosi fegyverletételig. Jelen volt a bányavárosok téli hadjáratában, úgyszintén a kápolnai, mezőkövesdi, stb. csatákban. A tavaszi hadjárat alkalmával résztvett a hatvani ütközetben, a hol csaknem életét vesztette. A mocsaras helyeken átjárást keresve ugyanis, igen előre hatolt s miután a mieink korán kezdték a tüzelést, saját ütegeink lesujtották őt s csak a véletlennek köszönhette megmenekülését. A hatvani csata után őrnagygyá nevezték ki. Azt követőleg is számos ütközetben harczolt. Győr bevétele után, hol az előőrsi csapattal diadalmasan bevonult, Komáromba rendelték a fővezérséghez hogy Nagy Sándor tábornok mellett a Vág vizénél mint táborkari főnök működjék. Bár ezen kinevezésének nem örült, mindamellett oda sietett, a hol valóban nagy volt a veszély. Ezen hadtestnek jutott ugyanis az a súlyos feladat, hogy a fősereg zömét a visszavonulás alatt oldalt védve, Debreczennél a nyolczszorta nagyobb orosz erővel megütközzék. Pongrácz a haditanácsban az ütközet elfogadása ellen szavazott, mindamellett az ellennel szembeszállva, híven s buzgón teljesítette kötelességét, s miután csakhamar meggyőződött, hogy a vereség elkerülhetetlen, 267minden törekvését odairányította, hogy a felállítás lehetőleg fedett legyen és az ütközet lehetőleg elhuzódjék éjjeli szürkületig, a mivel a seregnek mennél csekélyebb veszteséggel való visszavonulását biztosítani remélte. Az ellenség túlnyomó ereje, valamint Nagy Sándor merész, de veszélyes előnyomulása azonban az ütközet végzetes eldöntését siettette. Még az est beállta előtt a jobb szárnyon, a hol Pongrácz állott, megtörtént a magyar seregnek nagyszámú orosz lovasság, valamint cserkesz, kozák s más csapatok által való megrohanása, mely mindent, a mi csak útjában állott, ledöntött és széjjelszórt. a veszteség részünkről nagy volt, de a szerencse Pográcz életének itt is kedvezett. Nagy Sándor hadserege volt az utolsó, mely hazája védelmében az ágyút a Vinga város előtti ütközetben elsütötte. A világosi fegyverletétel után Pongrácz Istvánt is az aradi várba hurczolták, a honnan három évi fogsága után kegyelmet nyert és hazatért szülőföldjére, hol 1869-ig leginkább katonai tudományokkal és kertészkedéssel foglalkozott. Ez évben az akkor szervezett m. kir. honvédséghez őrnagygyá nevezték ki. 1871-ben kamarási méltóságot nyert. Mint ezredes dandárnok vonult nyugalomba, mely alkalommal a tábornoki rangot kapta. Meghalt Esztergomban 1900. augusztus 7. – Munkái: Az 1849-iki debreczeni ütközet részletes leírása.* Czikksorozat az újabb harczászatról. – Magyarország története. – Ez utóbbi főleg ausztriával kapcsolatos viszonyainkat tárgyalja. – Naplója az 1848–49-iki szabadságharczról. (Kéziratban.)
A »Debreczeni Lapok«-ban.
Pongrácz Lajos.
