Pongrácz Lajos
Pongrácz Lajos
Pongrácz Lajos (Szentmiklósi és Óvári) cs. és kir. kamarás, Hont vármegye alispánja és író. Született Felsőtúron 1815 február 15-én. Meghalt Budapesten 1899. augusztus 10-én. Jogi tanulmányainak befejeztével 1835-ben Hont vármegye esküdtjének, 1842-ben ugyane vármegye szolgabírájának választották meg. 1848-ban tb. főjegyző lett s rövid idő mulva meghívták a pénzügyminiszteriumhoz titkárnak. S szabadságharc leveretése után jószágigazgató lett az alföldön. 1861-ben ismét Hontban találjuk mint főjegyzőt, ezen állásáról azonban rövidesen lemondván, Esztergomba költözött, a hol 1863-ban megalapította az »Esztergomi Ujság«-ot. 1865-ben törvényszéki ülnök, 1867-ben pedig az ipolysági járás főszolgabírája, 1872-ben ismét vármegyei főjegyző, 1881-ben pedig alispán lett. Utóbbi hivataoskodása idején nyerte el a kamarási méltóságot. 1889-ben nyugalomba vonult, de még végső napjáig is a megye ügyei és az irodalom érdekelték, s utolsó szava Drégely hősének neve volt. Pongrácz ugyanis negyedszázadon át azon fáradozott, hogy a hősi bátorság ritka bajnokának, Szondynak dicső vérével áztatott szent helyet a hazaszeretet oltárává szentelje. Hat évtizednél többet töltött a közpályán, melynek nagy része megyéje javára esik s kiváló munkásságának megvannak maradandó nyomai. Irodalmi munkálkodását korán kezdette és Kossuth Lajos »Pesti Hirlap«-jának megalapításakor annak honti levelezője lett. Még utolsó éveiben is buzgó munkása volt az irodalomnak, a lapoknak is szorgalmas munkatársa maradt, valamint önállóan megjelent dolgozatokkal is gazdagította az irodalmat. Életében sokoldalú társadalmi 268tevékenységet fejtett ki. Ő alakította meg az ipolysági műkedvelői kört, a melynek működése úgy a társadalmi élet élénkítésére, mint különböző jótékony czélok javára szolgált. Könyvtárát még életében a megyei levéltárnak, a gazdasági egyesületnek és a megyei kaszinónak adományozta, numizmatikai gyüjteményét pedig a Nógrádmegyei Muzeumnak. Rendkivül sokat tett Ipolyság város fejlődése érdekében is. A drégelyi Szondy-kápolna létrejötte is az ő nevéhez fűződik. Majdnem valamennyi szépirodalmi lapban és a napilapokban is rendkívül nagy irodalmi tevékenységet fejtett ki elbeszélései, társadalmi, ismeretterjesztő és tudomáyos czikkeivel. – Munkái: Érzemények. – Kárpáti úti zengemények. – Tisztválasztási szózat. – Kelet népe. – Magyar útiképek. – Versek. – Szózat a Szondy-emlék ügyében. – Egy el nem mondott beszéd. – Roesel Borbála. – Vázlata a hontmegyei kaszinó ötvenéves történetének. – Kivonatok Hontvármegye 1848–9. és 1860–1. évi jegyzőkönyveiből. – Epigramm-koszorú. – Mult időkből. – Szemelvények egy régi táblabírónak hátrahagyott dolgozataiból. Szerkesztette a »Honti Literaturiai Füzér« I. és II. füzeteit, az »Esztergomi Ujság«-ot 1863-ban s kiadta a »Szondy-Albumot«.
Pongrácz László.
