Sajó Sándor
Sajó Sándor
Sajó Sándor, főgimnáziumi tanár, költő és író, született 1898-ben Ipolyságon. Középiskoláit Selmeczbányán végezte, ezután a budapesti egyetem bölcseleti karára iratkozott be. 1895-ben nyert tanári oklevelet; ekkor, az ujverbászi gimnázium tanáraként, megindította a Verbász és Vidéke czímű hírlapot, de a lap szerkesztésétől csakhamar visszalépett. 1897-től Jászberényben volt tanár, 1903-ban pedig a budapesti III. ker. állami főgimnázium tanára lett. Időközben Heringer családi nevét Sajóra változtatta. Számos költeményt írt a fővárosi folyóiratokba. 1896-ban a budapesti kath. kör millenniumi óda-pályázatának díját nyerte el; 1899-ben a Petőfi Társaság itélete alapján a nyíregyházai szobor felavatására hirdetett ódapályázatának díját nyerte el; 1899-ben a Petőfi Társaság itélete alapján a nyíregyházai szobor felavatására hirdetett ódapályázat nyertese lett; három ízben vitte el a Vigyázódíjat Apró sírhalmok, A tarpataki völgyben és André czímű költeményeivel. prózai műveinek nagy számával találkozunk csaknem minden folyóiratban és hírlapban. Önálló művei: Három év alatt. Selmeczbánya, 1886. – Fiatal szívvel. Budapest, 1898. – Útközben. U. o., 1904. – Zrinyi György házassága. Történeti vígjáték 3 felvonásban, melylyel 1902-ben a Teleki-díjat nyerte el.
