Schenek István
Schenek István
Schenek István (Tanádi) kémikus és fizikus, a Magyar Tud. akadémia tagja, szül. Esztergomban, 1830 július 3-án. A gyógyszerészeti és felsőbb kémiai tanfolyamot Bécsben végezte; 1856-ban a bécsi egyetemen a kémiai tanszék mellett segédtanár, 1859-ben a kassai főreáliskola, 1867-ben a keszthelyi gazdasági felsőbb tanintézet, 1870-ben a selmeczi bányászati és erdészeti akadémia rendes tanára lett, mely utóbbi minőségében 1892-ig szolgált. 1891-ben a magyar nemességet nyerte; 1889-ben pedig a Magyar Tudományos Akadémia tagjai sorába választotta. Tudományos munkálkodása igen sokoldalú. Mindazokban a tanintézetekben, amelyekben működött, ennek maradandó jelét hagyta. A selmeczi akadémián a világító gáz hiányának pótlására petroleum-étert fejlesztő készüléket talált fel, melyet az 1873-iki bécsi világkiállításon kitüntetéssel jutalmaztak. Ezt a gázmotort használják még ma is jó eredménynyel. Több ízben járt a kormány megbízásából külföldön, hol a gazdasági intézeteket, a borászati kémiai intézeteket és a kohászat mellékterményeinek értékesitését tanulmányozta. Legnevezetesebb vizsgálatai az akkumulatorra vonatkoznak, melyeket Farbakyval együtt czélszerű alakba hozott. E javított akkumulatorokat számos helyen, így a budapesti és a bécsi operaházban, a Burg-szinházban használják. Művei: A németországi kémiai kisérleti állomások szervezéséről és berendezéséről. – A spektrál-analizisről. – Kisérletek és tanulmány a szomolnoki czement vizekben tartalmazott réznek kiejtéséhez használt vas- és koksznak elegyéről. – a másodrendű galvánelemekről. (Utóbbi művet a M. Tud. Akadémia a Marczibányi mellékjutalommal tüntette ki.) – Az urvölgyit analizise és kémiai képletének megállapítása. – Kisérleti adatok az akkumulatorok működéséhez. (Székfoglaló értekezés.)
