Sipos Antal
Sipos Antal
Sipos Antal, zongoraművész és zeneszerző, szül. Ipolyságon, 1839. január 17-én. Zongorajátékának atyja vetette meg az alapját, 1854–58-ban pedig a pesti »nemzeti Zenedé«-ben folytatta tanulmányait. Egyidejüleg a budai kir. tanítóképezdén is oklevelet szerzett és annak alapján a fővárosnál nyert osztálytanítói állást. 1859-ben azonban élete új fordulatot vett. Egy hangversenye alkalmával, melyet Liszt is meghallgatott, annyira megnyerte a nagy mester tetszését, hogy az magával vitte őt Weimarba és ott teljes művészszé képezte ki. 1860-ban Sipos elhagyta mesterét és a Doppler testvérekkel művészi körútra indúlt. Jeles zongorajátéka mihamarabb híressé vált. 1866-ban Bécsben rendezett három kamarai estélyt; később Prágába ment és ott a szinházban játszott nyilvánosan. Különösen a magyar zenével keltett nagy hatást. 1870 óta Budapesten zongoratanárként működik, zeneakadémiát nyitott, mely a zongorán kívül az énekben és zeneszerzésben is kellő oktatást nyújt. Sipos – mint zeneszerző – kizárólag a magyar zenét műveli, szerzeményeinek száma meghaladja az ötvenet. Ezek közül nem egy a maradandó becsű, mint például a »Liszt-induló«, a »Koronázási induló«, a »Kossuth-induló« és a »Magyar lant«, valamint számos népdalátirata.
