Határvillongások.
Határvillongások.
Korpona városának korán és sokszor kijutott a szomszédaival való határvillongásokból s különféle hatalmaskodásokból. Így már 1266-ban találunk határvizsgálatot a Hunt-Pázmán nembeli Hunt fiai Péter és Ders, nemkülönben Bana (Selmecz) s Korpona város részéről. 1278-ban Hunt ispán fia, Demeter ispán hatalma alá akarta keríteni a várost, de IV. László király megóvta Korpona jogait és szabadságát. IV. Bélának azon nem teljesült igérete, hogy a Bozók monostorának Brech nevű földjét, akár csere, akár pedig vásárlás révén oda fogja adni, örökös, szinte napjainkig tartó surlódások forrása volt. A korponaiak 1357-ben elfoglalták a nevezett földet, de Egyed bozóki prépost panaszára a váczi káptalan Csery György fia Demeter és János mester, kanonok által a föld és némely rétnek elfoglalásától, valamint a prépostság más földjeinek gyümölcsei és hasznai eltulajdonításától, eltiltotta. 1431-ben is folyt per a Brech miatt, melyet László sági prépost és Mátyás korponai plebános közbenjárására megszüntettek, mikor a korponaiak kimondották, hogy a perre vonatkozó összes levelek megsemmisíttessenek és minden panasz, tiltakozás, birság, sértés, ölés, emberöldöklés, vérengzés, erőszakoskodás, melyekkel Szaniszló bozóki prépostot vádolták, megszüntnek tekintessék. 1471-ben a korponaiak a prépostság határait megsértve, Brech földjét elfoglalták, Péter jószágkormányzót megverték és fogolylyá tették, mely hatalmaskodás miatt a királyi kúria fej- és vagyonvesztésben marasztalta el a korponaiakat. A zólyomi, hont ispánok és maguk a korponaiak kérelmére azonban a felek között a következő egyesség jött létre: 1 A bozóki prépost, mint felperes, a korponaiak életének megkegyelmez, de az alperes azonnal 300 jó mértékű arany forintot fizet; 2. ha a korponaiak a prépostságnak most rendezett határait elrontani, vagy perelni megkisérelnék, mindannyiszor száz aranynyal büntettessenek s az okozott kár megtérítésében elmarasztaltassanak; 3. a prépost a Knyazova Hora és Brecs hegyek tizedét bárkinek bérbe adhassa; 4. a prépost a korponai erdőkben saját szükségére fát vágathasson és a korponai mezőkön marháit legeltethesse.
1504-ben Lehotka lakosai a korponai erdőt kiirtották, földjét elfoglalták, marháikat azon legeltették, azonfelül a polgárokat többféle módon zaklatták. Panaszukra II. Ulászló király meghagyta Benedek bozóki prépostnak, hogy a jobbágyai által elfoglalt földet adassa vissza, marháikat azon legeltetni ne engedje és más alkalmatlanságokat szerezni, vagy szereztetni ne merészeljen. 1538-ban pedig, miután a korponaiak egykor a békességes szomszédság végett Csábrág várához tartozó zsibritóiaknak kérésére bizonyos erdőt adtak el oly feltétel alatt, hogy a kiirtott helyen szántóföldek terméséből a korponai plebánosnak tizedet, a városnak pedig bizonyos évi adót fizetnek, — Pálffy Péter várnagy kemény fenyegetéssel megtiltotta e tized fizetését, meghagyván egyszersmind, hogy senki a korponaiak közül magát a mondott erdőben mutatni ne merészelje, különben ott találván, elvereti. Azonkívül a zsibritóiak és devicseiek Korpona polgárait 79egyéb bántalmakkal is illették és nekik sok kárt tettek, némely területeiket elfoglalták, erdeiket kivágták, úgy hogy alig egy harmada maradt. Erre Mária királyné Brüsszelből megkereste Erdődy Simon zágrábi püspököt, Csábrág urát, hogy embereit békességre és jobbágyait tartozásuk lefizetésére utasítsa.
