A főiskola története.
A főiskola története.
Évszázadok óta fennálló bányászatán kívül, melynek a város keletkezését, régi dicsőségét, királyi kiváltságait és szabadalmait köszöni, Selmeczbánya arról is nevezetes, hogy egész Európában itt keletkezett 1763-ban a legelső bányászati főiskola, mely a városnak most is kiváló dísze és büszkesége.
A bányaművelést a régiek titokszerűséggel vették körül s annak ismerete apáról fiúra szállott. Hazánkban a bányászati szakismeretek terjedésének útjában állott az is, hogy – mint a főiskola levéltárában őrzött s 1799-ből eredő »Origo et Progressus Caesareo Regiae Academiae Montanae Schemniciensis« czímű kézirat mondja – a magyarok, mint földművelő és harczias nép, bányászattal nem foglalkoztak s a királyok kénytelenek voltak az ország bányavidékeit idegenekkel betelepíteni, hogy a királyi kincstárnak a bányászatból és pénzverésből eredő tetemes jövedelmét biztosítsák. Természetes, hogy az idegen bevándorlók, attól tartva, hogy ha az ország lakossága a bányaművelés ismereteit elsajátítja, jól jövedelmező foglalkozásuktól elesnek, azokat lehetőleg titkolták.
A tizenhatodik és tizenhetedik században azonban a bányászkodás a bányáknak mindinkább nagyobbodó mélysége s a költséges vízemelés miatt hovatovább nehezebbé és költségesebbé vált. A magán-bányavállalatok ennek folytán válságos helyzetbe jutottak s a királyi kincstár kénytelen volt a bányákat egymásután átvenni saját kezelésébe. Így történt, hogy a kir. kincstár már a tizenhetedik század elején a legnagyobb bányabirtokosok közé tartozott s a tizennyolczadik században a selmeczi és körmöczi bányák túlnyomó része már az ő birtokában volt. Ezzel kapcsolatban a kincstárnak, hogy a bányaművelés mindinkább fokozódó nehézségeivel megküzdhessen, a bányaüzem részére szakképzett tisztviselők neveléséről is kellett gondoskodnia.
