Az intézet neve.
Az intézet neve.
A tizenkilenczedik század végén hazánkban több oly szakiskola, a mely sem kerete, sem tudományos köre, sem a hallgatók felvételéhez szükséges előképzettség tekintetében nem tartozik a főiskolai jelleggel bíró akadémiák közé, fölvette az akadémia nevet. Ez a körülmény a bányászati és erdészeti akadémiának a műegyetemmel való egyenrangúságát a nagyközönség előtt kétségessé tette, a mi akadálya lehetne annak, hogy a bánya- és erdőmérnökök a gyakorlatban s a társadalomban is kivívják az őket megillető helyet. Hogy tehát az akadémia főiskolai színvonalát külsőleg is kifejezésre juttassa, a király 1904. Augusztus 3-án kelt legfelsőbb elhatározásával régi nevét »bányászati és erdészeti főiskolá«-ra változtatta.
A bányászati akadémia kezdettől fogva az egész osztrák-magyar monarchiára kiterjedő főiskola volt, s mint ilyen, a bécsi udvari kamara hatósága alatt állott. Közvetlen vezetés és igazgatás tekintetében pedig a Selmeczbányán székelő alsó-magyarországi főbányagrófi hivatal hatáskörébe tartozott, mely az udvari kamara útján egyenesen a királyhoz intézte előterjesztéseit. Ez az állapot 1847-ig tartott, a midőn az akadémiát tanárokból álló külön testületre bizták, a melynek elnöke azonban továbbra is a főkamaragróf maradt.
1848-ban az akadémia a magyar vallás- és közoktatásügyi miniszterium alá került, mely ugyanazon évi augusztus 24-én kelt rendeletében kimondta, hogy »az akadémia, mely eddig az ausztriai birodalom összes tartományaira kiterjedő tanintézet volt, ezentúl Magyarország részére, mint magyar nemzeti intézet fentartván, dicséretes működését a honfiaknak bányászatra és erdészetre képzésében folytatni fogja, idegenek sem rekesztetvén el a tanoda használatától«. Az akadémiára való fölvétel iránt kibocsátott hirdetést a miniszterium a magyar külügyi miniszteriumnak is megküldte, azzal a kéréssel, »értesítse az osztrák miniszteriumot, hogy az akadémia a külföldnek is nyitva áll, azokról azonban ők maguk gondoskodjanak, mikép mi is gondoskodunk hazánk fiairól«.
A szabadságharcz lezajlása után a régi állapot ujból helyreállott s nemzeti önállóságunkkal együtt az akadémia is közel volt ahhoz, hogy teljesen megszünjék. Újból való megnyitását 1849. Deczember 11-én kelt rendeletével a cs. kir. Földmívelési és bányászati miniszterium megengedte ugyan, az intézet azonban az osztrák kormány részéről tapasztalt ellenséges indulat miatt és a viszontagságteljes idők nyomása alatt csak igen lassan fejlődhetett.
